Cirque Éloize: iD

  • 2014. április 17.

Snoblesse

Budapesten a kanadai újcirkusz jeles képviselői.
false

Tizenöt akrobata és előadóművész, magas fordulatszámú pörgés, multimédiás kiegészítők, rock és elektronikus kísérőzene: erre számíthatunk a kanadai újcirkusz képviselőitől az iD című produkcióban. Az 1993-ban alapított Cirque Éloize rendezője, Jeannot Painchaud telefonon adott interjút a Narancsnak. Rögtön a lényegre is tértünk:

Magyar Narancs: Több mint négyezer előadással a világ negyvenhat országában, tizenkét cirkuszművészeti díjjal a hátuk mögött miben látja a Cirque Éloize térhódításának titkát?

Jeannot Painchaud: Kezdetben csak az a vágy fogalmazódott meg bennünk, hogy egy új formáját találjuk meg a cirkuszcsinálásnak. Nem elhanyagolható tény, hogy a kortárs cirkusz Québecben született meg, abból az igényből kiindulva, hogy Kanadában nem volt a cirkusznak hagyománya. Érdekességként említem, hogy éppen a Budapesti Cirkuszművészeti Iskola tanfolyamán szerzett tapasztalatok hatására kezdtek el nálunk is cirkusszal foglalkozni, ez adott lökést a Montreali Nemzeti Cirkusziskolának és az újcirkusz mozgalomnak Québecben, amely a budapesti hatást követően más művészeti ágak bevonásával fejlődött tovább. A mi társulatunk kezdettől ötvözte a táncot, a színházat, az akrobatikát.

Előadások: április 22. és 23., 19.00.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.