| ||
Támogatott szerző volt, szocialista lányregényekről váltott a mesékre. Milyen szerepe volt az életében és a műveiben az államszocializmusnak? És mi a titka máig tartó sikerének és szerethetőségének? Ezzel kezdte – több olvasói levelet is kiváltó – cikkét lapunk oldalain Kiss Noémi, és így folytatta: „Alapítvány, meseíró-pályázat és általános iskola is viseli a nevét. Hatvanas és hetvenes években írt könyvei sorra jelennek meg, legutóbb japán, portugál, olasz és észt nyelven. Mégsem szereplője a mai reprezentatív irodalmi kánonoknak. A Móra Kiadó (melyet jelenleg az írónő fia vezet) és gyermekkönyveinek piaci sikere tartja őt életben, elemzések – leszámítva gyermekirodalmi szakkönyvek néhány bekezdését – nem születnek műveiről, kultusza mondhatni az óvodai-iskolai vagy a szünidős élet része. Vajon azért alakult ez így, mert meséket írt, s a mese nem »magas, reprezentatív, egész nemzetet érintő problémája az irodalomtörténetnek«, hanem a gyerek, a család és a pszichológia ügye? Vagy mert könyveiből mégiscsak száll a szocialista por?”
A vitaindító szöveg teljes terjedelmében itt olvasható, a reakciók itt és itt. Aki viszont jeles színésznők – nevezetesen Horváth Lili és Fullajtár Andrea – tolmácsolásában hallgatnák Janikovszky Éva nem gyerek szövegeit, azoknak a Marczibányi Téri Művelődési Központban, A lemez két oldala című előadáson a helyük.
