„Hősünk éppen halni készül, de filmes hullajelölt lévén előbb még rágyújt egy sztorira, amiből kiderül, mi juttatta e 2 gyerek/4 kerék családapát lőtt sebekkel az eső áztatta aszfaltra.” Valahogy így kezdődik Ole Bornedal filmje, a Csak egy szerelmesfilm, mely egy szellemes komment szerint „a skandináv filmművészet válasza az Aludj csak, én álmodomra”. Ole Bornedal kétségkívül a skandináv (s ezen belül is a dán) filmművészet fontos figurája, aki – kritikusunk szerint (a teljes recenzió itt) – nem más, mint egy magát rendezőnek mondó Houdini, aki egyik drámai szabadulószámból esik a másikba, aztán mindből kivágja magát, de meghajolni csak a legvégén hajol meg, akkor is inkább csak biccent egy diszkrétet. Nos, úgy tűnik, Bornedal Houdinire Hollywoodban is nagy a kereslet mostanában, talán éppen jól sikerült nem szerelmesfilmje miatt: míg utóbbit a Kertem fesztiválja, a Démoni doboz című vadonatúj horrort az amerikai mozik vetítik.
