Csak egy szerelmesfilm (18)

  • 2012. szeptember 2.

Snoblesse

A főhős halni készül, de először még elmondja, miért fekszik kiterítve az aszfalton. Fifikás dán thriller a Kertemben.

 


 

„Hősünk éppen halni készül, de filmes hullajelölt lévén előbb még rágyújt egy sztorira, amiből kiderül, mi juttatta e 2 gyerek/4 kerék családapát lőtt sebekkel az eső áztatta aszfaltra.” Valahogy így kezdődik Ole Bornedal filmje, a Csak egy szerelmesfilm, mely egy szellemes komment szerint „a skandináv filmművészet válasza az Aludj csak, én álmodomra”. Ole Bornedal kétségkívül a skandináv (s ezen belül is a dán) filmművészet fontos figurája, aki – kritikusunk szerint (a teljes recenzió itt) – nem más, mint egy magát rendezőnek mondó Houdini, aki egyik drámai szabadulószámból esik a másikba, aztán mindből kivágja magát, de meghajolni csak a legvégén hajol meg, akkor is inkább csak biccent egy diszkrétet. Nos, úgy tűnik, Bornedal Houdinire Hollywoodban is nagy a kereslet mostanában, talán éppen jól sikerült nem szerelmesfilmje miatt: míg utóbbit a Kertem fesztiválja, a Démoni doboz című vadonatúj horrort az amerikai mozik vetítik.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.