DJ Madlib a Trafóban

  • 2013. október 25.

Snoblesse

A hiphop kreatívabb ágának egyik legizgalmasabb alakja pakol egyenesen a lábunk alá.
false

Otis Jackson jr. alias Madlib (többek között a legendás Stones Throw Records emblematikus művésze) olyan producer, aki számtalan további művészneve alatt meghatározó lemezek sorát készítette el. A kétezres évek első felében az MF Doommal közös Madvillainy, illetve a J Dillával közös Champion Sound projektje tették ismertté az (ál)nevét, de igazság szerint Madlib diszkográfiájából nem egyszerű összeválogatni a kiemelkedő pillanatokat. Karrierje első nagy dobása például a Lootpack 1999-ben megjelent debütáló és máig egyetlen nagylemeze, a Soundpieces: Da Antidote, amelyen a csapat hivatalos tagjai (Madlib, Wildchild és DJ Romes) mellett olyan nevek is reppeltek, mint Defari, Declaime vagy az Alkaholiks. A folytatásban Madlib inkább a saját dolgaira fordított figyelmet: a már a Lootpack-számokban is feltűnt héliumhangú, szétcsúszottnak tűnő alteregója, Quasimoto külön albumot kapott, és az Unseen máig is a valaha készült egyik legjobb hiphopalbumok közé számít. E kedves doppelgänger aztán végigkísérte Madlib karrierjét, ilyen-olyan közreműködései során, obskúrus kislemezeken rendre felcsendült jellegzetes hangja. 2005-ben pedig The Further Adventures of Lord Quas címmel az Unseen folytatása is megérkezett – sőt, Quasimoto története idén is folytatódott: nemrég jelent meg a Yessir Whatever, ami inkább gyűjteményes válogatás az elmúlt évek terméséből. A rajongóknak így is kötelező darab – pláne, hogy a lemezborítója is olyan, hogy egy matrica lehajtásával Quasimoto agyát is közelről nézhetjük! Bár tényleg Quasimoto volna Madlib legismertebb projektje, naphosszat tudnánk sorolni különböző néven kiadott produceri munkáit. Egyszemélyes dzsesszzenekarával, a Yesterdays New Quintettel saját maga és Stevie Wonder előtt tisztelgő nagylemezzel is jelentkezett, de a fiktív zenészcsapat tagjai szintén megkapták a saját EP-jüket. Külön is említenénk a Shades Of Blue albumot, amelyet Madlib a Blue Note katalógusából mintázott össze, ha már úgyis oly sok zenéje hajt fejet a dzsessz nagyságai előtt. Az idei Quasimoto-megjelenés mellett a legfrissebb Madlib-szerzemények a Rock Conducta alteregóhoz kötődnek, amellyel korábbi, Beat Conducta néven gondozott sorozatát folytatja, csak ezúttal rockzenéket szabdal széjjel, hogy aztán füstös ütemekként szülessenek újjá. Madlib tehát tud majd miből válogatni budapesti fellépése során – például fent meg nem nevezett, temérdek kiadványából és rengeteg kiadatlan zenéjéből. Madlib fellépése előtt az S*10 szervezésében a kiadó kedvenc producerei váltják egymást félóránként, így például Fakt aka Faktor, a Stay Blunted, DJ Slow, és a Mekvárt liget rémei, Vanis és Crain.

Figyelmébe ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.

A harmadik köztársaság kapujában

Száz napot kellett várnia a kormányalakítási felkérésre a pártvezető Herbert Kicklnek, noha az Osztrák Szabadságpárt az élen végzett a tavaly szeptemberi választáson. Az államelnök Alexander Van der Bellen mindent megtett, mégsem tudta elkerülni a szélsőjobboldal kormányba hívását.

Elveszett eszmények

  • Bretter Zoltán

Tudtuk, nem tudtuk, az elmúlt több mint kétszáz évben a következő gondolat szabta meg életünket: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás jelmondata.” (Immanuel Kant: Válasz a kérdésre: mi a felvilá­gosodás?)

Nem lehetetlen lekerülni az amerikai szankciós listáról, de bajos lesz a Rogán elleni szankció visszavonatása

Egy nappal azután, hogy az Egyesült Államok szank­ciós listára helyezte Rogán Antalt, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterét, a magyar kormány sajtója „David Pressman kicsinyes bosszújaként” igyekezett beállítani a történteket. Lázár János miniszter egye­nesen megfenyegette a nagykövetet: a későbbiekben „kerülje el ezt az országot”.

Hatvan, hetven, nyolcvan, száz puszta

Az autoriter rendszerek kiépülésének egyik legbiztosabb jele, hogy a vezető mellől lassan eltűnnek az egykori harcostársak. Ez általában az autoriter vezető hatalmának megszilárdulásával és korlátlanságának növekedésével egy időben történik. Helyüket a klán tagjai veszik át.