Dobozvárosról, Lencsilányról – Lakatos Istvánnal

  • 2012. július 18.

Snoblesse

Felolvasás, képregényvetítés és közös rajzolás a Dobozváros szerzőjével.


Lakatos István alighanem mindent megnyert, amit magyar képregényes csak megnyerhet, s ha mindehhez hozzávesszük, hogy nem csak rajzolni, de írni is nagyon tud, mint azt az utóbbi évek egyik legnagyszerűbb hazai ifjúsági regénye, a Dobozváros is bizonyítja, akkor bizony azt kell mondanunk: Lakatos István egy nagy tehetségű, s tehetségét sokak örömére kamatoztató alkotó. Legnépszerűbb teremtményének jó darabig a képregényhősnő Lencsilány számított, a Dobozváros megjelenésével azonban Zalán és Székláb is felzárkóztak a Lencsilány alkotta élbolyhoz. Kritikusunk tetszését is elnyerte a tavaly megjelent meseregény (kritika itt), és akkor még nagyon finoman fogalmaztunk, s alighanem sokak tetszését elnyeri majd a szerzővel való beszélgetés, melyet Dunai Tamás vezet a Debreceni Campus Fesztiválon. A beszélgetés mellett felolvasás, képregényvetítés és a szerzővel közös rajzolás teszi ki a programot.

 

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.