Jo Nesbø: Doktor Proktor és a holdkaméleonok

  • 2016. szeptember 11.

Snoblesse

Sok púzás és egy 18 méteres anakonda rejtélye.
false

„A skandináv bűnügyi irodalom nálunk is igen népszerűvé vált vagánya nem szelídült meg akkor sem, amikor meseírásra adta a fejét. Otthonosnak tűnt kézbe venni a puha fedeles, tarka borítójú, meghökkentő című könyvet az oslói neonácikról és az alkoholista, depressziós Harry Hole nyomozóról szóló történetek után, de voltak dilemmáim: boldogan bízhatom-e a gyermekem lelki fejlődését egy olyan íróra, akiről azt képzelem, hogy otthon az íróasztala fiókjában levágott hüvelykujjakat őriz ereklyeként?"

Ezzel a dilemmával találta magát szembe aggódó kritikusunk, amikor kézbe vette a Doktor Proktor pukipora című gyerekkönyvet, melynek már a címe is, hogy is mondjuk, szóval, némi aggodalomra adhatott okot.

Aki kíváncsi, hogyan alakult a magyar újságíró és a (NASA-t is érdeklő) fingóport kikísérletező norvég professzor kapcsolata, itt elolvashatja a folytatást…

Apropó folytatás: Jo Nesbø, merthogy ő követte el a meseregényt, a folytatások nagymestere, aligha meglepő tehát, hogy Doktor Proktornak is számos folytatása született: a harmadik kötete nyomán készült Doktor Proktor és a holdkaméleonok című mesejáték a Kolibri Színházban tekinthető meg.

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.