| ||
Nincs kis szerep, csak kis színész – tartja a mondás, és ugyanez áll a színházi térre is: nincs kis színház, csak rossz társulat. Nos, a Dollár Papa Gyermekei minden, csak nem rossz társulat, méghozzá egy kis helyen is nagyot alakító színészek társasága. Kőszínház helyett ők első körben a kőlakásokat választották – lakásszínházasokként kezdték pályafutásukat, ám mostanában tágul az univerzumuk. A Dollár Papa Gyermekei kifelé tartanak a garzonok és a varrószobák világából (nemrég Bovaryné történetét adták elő egy belvárosi divatszalonban), mert ezúttal a Trafót igyekeznek ki- és megtölteni. Otthonos terep immár számukra a Trafó; jártak már itt Ibsen elfojtásokkal, testvérszerelemmel és gyerekhalállal tarkított utolsó darabjával, a Kis Eyolf című örökbecsűvel, ezúttal pedig egy hasonlóan derűs darabbal, A pelikán című Strindberg-dráma átiratával jönnek.
