Egy világhírű izraeli író: David Grossman

  • 2013. április 11.

Snoblesse

A világ végére című regény szerzőjével Váradi Júlia beszélget.
Grossman és Auster


Grossman és Auster

„Ez a regény Grossman írói tehetségének a végkifejlete, sőt még inkább zsenialitásának a kicsúcsosodása” – áradozott A világ végére című regényről a The New York Times. „Grossman legnagyszerűbb alkotása” – emelt kalapot a mű előtt a finnyás The New Yorker. „Ez a könyv David Grossman mesterműve” – értett egyet mindenkivel Paul Auster, s még azt is megvallotta, hogy szinte lázas önkívületben falta a hosszú regény lapjait. Bár a lázas önkívülettől mindenkit óvnánk, a David Grossmannal való találkozásra csak buzdítani tudjuk az olvasókat. Ma kétségkívül ő A. B. Yehoshua és Amos Oz mellett Izrael egyik legismertebb írója. S hogy miként látja a nagy öregeket a fiatalabb, ám hasonlóképpen híres írókolléga, Etgar Keret, nos, a Narancs azt is tudja: „Amikor Oz vagy Grossman ír arról, milyen Izraelben élni, egyúttal állást is foglalnak, és általános kritikáját kívánják megfogalmazni az adott viszonyoknak. Babel, Aléchem vagy Singer ennél kevesebbre és többre vállalkoznak, hangsúlyozottan lokálisak, kis közösségek világát írják le, mégis épp így lesz univerzális, amit megmutatnak” – nyilatkozta Keret egy interjúban lapunknak.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.