Grossman és Auster
„Ez a regény Grossman írói tehetségének a végkifejlete, sőt még inkább zsenialitásának a kicsúcsosodása” – áradozott A világ végére című regényről a The New York Times. „Grossman legnagyszerűbb alkotása” – emelt kalapot a mű előtt a finnyás The New Yorker. „Ez a könyv David Grossman mesterműve” – értett egyet mindenkivel Paul Auster, s még azt is megvallotta, hogy szinte lázas önkívületben falta a hosszú regény lapjait. Bár a lázas önkívülettől mindenkit óvnánk, a David Grossmannal való találkozásra csak buzdítani tudjuk az olvasókat. Ma kétségkívül ő A. B. Yehoshua és Amos Oz mellett Izrael egyik legismertebb írója. S hogy miként látja a nagy öregeket a fiatalabb, ám hasonlóképpen híres írókolléga, Etgar Keret, nos, a Narancs azt is tudja: „Amikor Oz vagy Grossman ír arról, milyen Izraelben élni, egyúttal állást is foglalnak, és általános kritikáját kívánják megfogalmazni az adott viszonyoknak. Babel, Aléchem vagy Singer ennél kevesebbre és többre vállalkoznak, hangsúlyozottan lokálisak, kis közösségek világát írják le, mégis épp így lesz univerzális, amit megmutatnak” – nyilatkozta Keret egy interjúban lapunknak.
