rés a présen: Mikor kezdte munkáját az Izraeli Kulturális Intézetben, s mik a főbb törekvései?
Vered Glickman: Az Izraeli Kulturális Intézet (IKI) 2010 szeptemberében nyitotta meg kapuit. A kezdetektől ott dolgozom, 2011 óta ügyvezető igazgatóként. Célom - az intézet alapítóival együtt -, hogy minél szélesebb körben bemutassuk az izraeli kultúra sokszínűségét Magyarországon, valamint, hogy programok és kapcsolódó szolgáltatások - héber nyelvtanfolyamok, izraeli kávézó - széles választékát kínáljuk. Fontosnak tartom, hogy minden eszközzel támogassuk az Izrael és Magyarország közötti kulturális párbeszédet, valamint, hogy Izraelhez kapcsolódó oktatási programok és közösségi fejlesztési projektek létrehozásával és támogatásával a közösség életének részévé váljunk.
rap: Milyen típusú programokat részesít előnyben?
VG: Bár Izrael viszonylag fiatal ország - röviddel a filmfesztivál megnyitása után ünnepli fennállásának 65. évfordulóját -, kulturális területen is van mit felmutatnia. Az IKI célja, hogy megossza mindazt, ami az országot e téren különlegessé teszi: Kelet és Nyugat kultúrájának együttélését, a biblikus idők történelmi örökségét - s a mindezeket átható kreativitást és innovációs képességet. Sikeres izraeli alkotókat hívunk Magyarországra, tudományos konferenciákat támogatunk, izraeli zenészek, dizájnerek szélesebb körű bemutatkozását, workshopokat, utcai fesztiválokat és más közösségi-kulturális eseményeket szervezünk és támogatunk, valamint immár harmadik éve megrendezzük az Izraeli Dokumentumfilm Fesztivált.
rap: Melyek a főbb irányelvek a dokumentumfilmek kiválasztásánál?
VG: Ahogy az elmúlt két évben, idén is gondos előválogatás után olyan filmeket mutatunk be, melyek a sokszínű izraeli társadalom és kultúra minél több arcát és aspektusát, múlt- és jövőbeli kihívásait hivatottak bemutatni. E filmeket az elmúlt évek terméséből válogattuk ki.
rap: Mely témák állnak idén a fesztivál fókuszában?
VG: Mindazon rangos díjak és elismerések, melyekben e filmek - kül- és belföldön egyaránt - az elmúlt években részesültek, bizonyítják, hogy bár az izraeli dokumentumfilm rövid múltra tekint vissza, hatása és jelentősége vitathatatlan. E filmek közös vonása, hogy túlmutatnak a személyes aspektuson - akár oly módon is, hogy a személyes történet egy nagyobb, különleges történet részévé válik - legyen az egy nemzet, egy nép, egy közösség vagy a nemzeti-kulturális identitás története.
rap: Melyeket javasolná elsősorban a magyar közönségnek?
VG: Mindegyik alkotás a multikulturális izraeli társadalom más-más aspektusába enged bepillantást. Ha választanom kell, az Élünk csendesen, A lakás és a Megbélyegezve című filmeket javasolnám. Előbbi a filmkészítés csodálatos példája, míg utóbbiak - más-más módon - egyedi nézőpontból foglalkoznak a holokauszttal.
rap: Melyik film gyakorolta önre a legerősebb személyes hatást, és miért?
VG: Igazság szerint, bár mind az Élünk csendesent, mind A lakást "kötelezően" ajánlanám, a Megbélyegezve volt rám a legerősebb hatással. Az ember nem maradhat közömbös a neutrális háttér előtt nyugodt hangon és olykor mosoly kíséretében elmesélt rettenetes történetek hallatán, a karokba tetovált számok pedig vizuális és lelki sokkhatásként érik a nézőt. A film nem csupán tanúvallomásként nagy jelentőségű, de oktatási értéke is kétségbevonhatatlan.
