Kulka Koreában

  • 2016. március 21.

Snoblesse

Sőt, rögtön kettőben: A két Korea újraegyesítése a Katonában.
false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A két Korea persze nem az a két Korea, hanem férfi és nő, akik mindig mást akarnak: a férfi a nőt, a nő a férfit. És hát erről szól Joël Pommerat francia szerző nagyon kortárs, nagyon mai darabja. Így látta kritikusunk is: „Ez a színpadi szerelem, mert erről szól ez a friss, töredékes, játékos darab, nem a nagy, boldog egyesülésé, hanem a kis és nagy reménytelenségeké, amelyekben a remény itt-ott, épp, ahol nem várná az ember, mégis felcsillan. Töredékes, mint a Beszédtöredékek a szerelemről, Roland Barthes nagy esszéje. Nincs már koherens tanítás, és ahogy nekünk sincs koherens világképünk és folyamatos világunk, úgy a színpadon sincs, hanem egy nagy szerelmi bevásárlóközpont van, rengeteg kínálattal, ahol mindenki azt vesz le a polcról, amit akar.”

És a színészek?

„Kiragyognak Borbély Alexandra mindig drámai figurái, akiknek belső életük van, sérelmeik, bánataik; Rezes Judit, aki annyi mindent tud a nagyszerűségtől a hétköznapiságig, olyan gyorsak és emberiek a váltásai, mintha tényleg minden személyiség benne lakna; Keresztes Tamás, akinek most is elképesztően szélsőséges karakterek jutnak – szeretőt tartó pap, tanítványait gyanúsan szeretgető tanár –, a legnehezebb helyzetekben is hihető marad. És két dal, egyik Kulka Jánosé, akinek egy fantasztikus olasz sláger is jut, a másik ugyanez a szám magyarul, »bénán« előadva Nagy Ervin által, aki nevetséges szívtiprót alakít (tán kissé sokszor).”

A teljes kritika itt olvasható, A két Korea pedig a Katonában tekinthető meg.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.