Vladislav Delay, Forest Swords, Tirzah & Micachu, Pamelia Kurstin – egy egész csapatnyi elektronikus zenei csoda a Trafóban. Köztük egy rutinos róka, és több mámorítóan fiatal előadó.
Ajánlom
Vladislav Delay
Módfelett gazdag felhozatallal jelentkezik a Trafó lassan afféle minifesztivállá avanzsáló Electrify szériája. A hétvégi második felvonásban (az elsőről itt írtunk) fellép az úttörő finn producerlegenda, a számos más néven (például Luomoként) is alkotó, példátlanul változatos életművet felmutató Vladislav Delay, továbbá a friss felfedezett, a publikumot afféle álomzenével babonázó brit Forest Swords, alias Matthew Barnes is: hipnotikus, dubos témákban gazdag idei lemezét ujjongva fogadta a nemzetközi zenei szaksajtó.
Pamelia Kurstin
Külön kiemelnénk az est alig titkolt sztárját, a fiatal zeneszerző tehetséget: Mica Levi, azaz Micachu egyszerre klasszikus képzettségű zeneszerző, experimentális zenész és énekesnő, a bájos „káoszpop” csodagyereke, és elképesztően sokszínű zenei vénával megáldott tehetsége. A művésznő gitározik, hegedül, maga által épített hangszereken játszik, klasszikus kortárs zenét komponál a Londoni Filharmonikusok felkérésére, grime MC-kollektívákkal rappel, zenekara, a Micachu and the Shapes pedig állandó vendége a jelentősebb fesztiváloknak és meghatározó magazinok zenerovatainak (most egyik titokzatos kollégájával, Tirzah-val érkezik). Mindenekelőtt azonban, mintegy nyitányként ritkaságnak számító exkluzív koncertbemutatót ad az amerikai Pamelia Kurstin is, aki a világ első, máig kultikusnak számító elektronikus hangszerén, tereminen játszik, mégpedig virtuóz stílben. Az estét hazai oldalról a Syrup kiadó feje és a Plug&Lay esték egyik házigazdája, Mesterházy vezeti fel.
A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?
Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépéseit viszi színre.
Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.
Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.
A kormányfő edzői utasítása értelmében az ellenféllel szemben, a nagy cél érdekében minden megengedett. A nagy cél természetesen nem más, mint hogy folytassák „a megkezdett munkát”, ami köznyelvi magyarra fordítva annyit tesz: 2026 után is nekem, Orbán Viktornak kell miniszterelnöknek lennem.
A legfrissebb hírek szerint elmaradhat, vagy legalábbis csúszhat a budapesti Trump-Putyin-találkozó. Kirill Haratyjan orosz újságíró ugyanakkor felvázolta, milyen taktikával készülhetett erre az orosz elnök, és miért borítékolható egy ilyen megbeszélés eredménytelensége.
Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.
Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.
A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. A bécsi Albertina Modern nagyszabású retrospektív tárlata nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.
