Vladislav Delay, Forest Swords, Tirzah & Micachu, Pamelia Kurstin – egy egész csapatnyi elektronikus zenei csoda a Trafóban. Köztük egy rutinos róka, és több mámorítóan fiatal előadó.
Ajánlom
Vladislav Delay
Módfelett gazdag felhozatallal jelentkezik a Trafó lassan afféle minifesztivállá avanzsáló Electrify szériája. A hétvégi második felvonásban (az elsőről itt írtunk) fellép az úttörő finn producerlegenda, a számos más néven (például Luomoként) is alkotó, példátlanul változatos életművet felmutató Vladislav Delay, továbbá a friss felfedezett, a publikumot afféle álomzenével babonázó brit Forest Swords, alias Matthew Barnes is: hipnotikus, dubos témákban gazdag idei lemezét ujjongva fogadta a nemzetközi zenei szaksajtó.
Pamelia Kurstin
Külön kiemelnénk az est alig titkolt sztárját, a fiatal zeneszerző tehetséget: Mica Levi, azaz Micachu egyszerre klasszikus képzettségű zeneszerző, experimentális zenész és énekesnő, a bájos „káoszpop” csodagyereke, és elképesztően sokszínű zenei vénával megáldott tehetsége. A művésznő gitározik, hegedül, maga által épített hangszereken játszik, klasszikus kortárs zenét komponál a Londoni Filharmonikusok felkérésére, grime MC-kollektívákkal rappel, zenekara, a Micachu and the Shapes pedig állandó vendége a jelentősebb fesztiváloknak és meghatározó magazinok zenerovatainak (most egyik titokzatos kollégájával, Tirzah-val érkezik). Mindenekelőtt azonban, mintegy nyitányként ritkaságnak számító exkluzív koncertbemutatót ad az amerikai Pamelia Kurstin is, aki a világ első, máig kultikusnak számító elektronikus hangszerén, tereminen játszik, mégpedig virtuóz stílben. Az estét hazai oldalról a Syrup kiadó feje és a Plug&Lay esték egyik házigazdája, Mesterházy vezeti fel.
Az elhanyagolással, fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazással kapcsolatos esetek száma ijesztő mértékben emelkedett az elmúlt években idehaza. A civil szervezetek szerepéről e kritikus időkben Stáhly Katalin pszichológus, a Hintalovon Alapítvány gyerekjogi szakértője beszélt lapunknak.
Idén is itt az ország legnagyobb bulija, amivel kapcsolatban szokás persze fanyalogni, de valójában idén is elég sok izgalmas fellépőt kínál a program azoknak is, akik nem DJ-szettekre akarnak csak táncolni, netán szeretik a hangos gitározást.
Egy-két ezer ember tüntetett Hatvanpusztán szombat délután. A rendszert biztosan nem döntik meg ezzel, de legalább szívtak egy kis friss levegőt. De mennyi legyen a belépő a jövőre megnyitó Korrupció Múzeumba?
Egy borongós nyári napon az M7-es autópálya megadugói helyett Szabadbattyánnál inkább kiálltunk a forgalomból, és beugrottunk Gorsium egykori római városába, Magyarország legnagyobb régészeti parkjába Tácnál. Aztán mivel a záróra parancsolt ki a kőtárból, visszamentünk még, egyelőre kétszer.
A sokszor elviselhetetlen magyar nyár fő üzenete egyértelmű: menjünk a Balti-tengerhez nyaralni! Gdańsk és környéke jó belépő még akkor is, ha nagyon gyorsan kiderül pár szomorú tény rajta keresztül arról, mennyire fejlett Magyarország.
Nyolcvanegy esztendővel ezelőtt, 1944. augusztus 1-jén délután 5 órakor robbant ki a varsói felkelés. Tavaly megjelent, most mindenki számára elérhetővé tett riportunkkal emlékezünk a legyel történelem egyik legfontosabb eseményére.
Az ukrán elnök a „szuverenitásvédelem” jelszavával tisztogatott volna azok között, akik rossz helyen szaglásztak. De hiába megengedő a korrupcióval szemben Trump, ha az EU sűrű fejcsóválással fogadta a törvényt, amit azóta visszavontak. A kárt így is nehéz felbecsülni.
Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet.
A balatoni turizmus programszerű fejlesztése és a tó környezetének tönkretétele egyaránt a szocializmus évtizedeiben kezdődött. Bár eleinte léteztek kifejezetten progresszív elképzelések a tópart hasznosítását illetően, a tervek vagy nem, vagy a lehető legrosszabb módon valósultak meg. Erről szól Rehák Géza: Vörös Riviéra című könyve.
A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák.
Az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkáiból nyílt kiállítás a Collegium Hungaricum Berlinben, a képek a két világháború közti Berlin hangulatát is jól visszatükrözik.
Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak.
