Vladislav Delay, Forest Swords, Tirzah & Micachu, Pamelia Kurstin – egy egész csapatnyi elektronikus zenei csoda a Trafóban. Köztük egy rutinos róka, és több mámorítóan fiatal előadó.
Ajánlom
Vladislav Delay
Módfelett gazdag felhozatallal jelentkezik a Trafó lassan afféle minifesztivállá avanzsáló Electrify szériája. A hétvégi második felvonásban (az elsőről itt írtunk) fellép az úttörő finn producerlegenda, a számos más néven (például Luomoként) is alkotó, példátlanul változatos életművet felmutató Vladislav Delay, továbbá a friss felfedezett, a publikumot afféle álomzenével babonázó brit Forest Swords, alias Matthew Barnes is: hipnotikus, dubos témákban gazdag idei lemezét ujjongva fogadta a nemzetközi zenei szaksajtó.
Pamelia Kurstin
Külön kiemelnénk az est alig titkolt sztárját, a fiatal zeneszerző tehetséget: Mica Levi, azaz Micachu egyszerre klasszikus képzettségű zeneszerző, experimentális zenész és énekesnő, a bájos „káoszpop” csodagyereke, és elképesztően sokszínű zenei vénával megáldott tehetsége. A művésznő gitározik, hegedül, maga által épített hangszereken játszik, klasszikus kortárs zenét komponál a Londoni Filharmonikusok felkérésére, grime MC-kollektívákkal rappel, zenekara, a Micachu and the Shapes pedig állandó vendége a jelentősebb fesztiváloknak és meghatározó magazinok zenerovatainak (most egyik titokzatos kollégájával, Tirzah-val érkezik). Mindenekelőtt azonban, mintegy nyitányként ritkaságnak számító exkluzív koncertbemutatót ad az amerikai Pamelia Kurstin is, aki a világ első, máig kultikusnak számító elektronikus hangszerén, tereminen játszik, mégpedig virtuóz stílben. Az estét hazai oldalról a Syrup kiadó feje és a Plug&Lay esték egyik házigazdája, Mesterházy vezeti fel.
Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.
A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.
Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.
A Szépművészeti Múzeum monumentális kiállításának középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os selmecbányai gótikus szárnyas oltár áll, viszont a tárlat kurátorainak arra a kérdésre kellett választ találniuk, hogyan lehet egy letűnt kort megfoghatóvá, izgalmassá tenni úgy, hogy bemutassák az új kutatási eredményeket is.
"A minap azt mondta Lázár János, hogy „mindenki azt csinál az ágyban, amit akar”. Mondta már februárban is, csak akkor hálószobát használt az ágy helyett, olezánc. A mondat így is, úgy is maga az engedékenység, a megengedés. Hovatovább tolerancia."
A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.
Hétköznapi nyelven fogalmazva egy olyan történet körvonalazódik Orbán Áron körül, amely a nagy összegű lehúzásokon túl illegális embercsempészetről szól, és amelynek egyes figurái, s még inkább a köztük lévő kapcsolat, fogalmazzunk megengedően így, könnyen zavarba ejtik az állampolgárt.
Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.
Ha ma azt írjuk be a keresőbe, hogy tank man, a kereső nem csak azt az ismeretlen, magányos kínai tüntetőt dobja fel, aki 1989-ben az életét kockáztatva állt a kínai kommunista kormány tankjai elé a Tienanmen téren, hanem egy másik, AI generálta képet is. Hogyan védje meg a sajtó a valóságot?
A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.
Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a közéletről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.
A Nádas-életműsorozat legújabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.
