Elektro Guzzi

  • 2015. január 27.

Snoblesse

Dob-gitár-basszusgitár felállású trió, mely okos és magával ragadó minimáltechnót játszik – teljesen analóg hangszerparkkal, számítógép és kütyük nélkül, mindössze néhány alapeffekttel.
false

Az Elektro Guzzi nevében eldugott szójáték (a híres olasz motorgyártó Moto Guzzi nevének kifordítása) nagyjából el is árulja a titkot: a trió (Bernhardt Hammer: gitár, Jakob Schneidewind: basszusgitár, Bernhardt Breuer: dob) kulturált, okos-táncos, picit belassult technót játszik, de ami a lényeg: teljesen analóg hangszerparkkal és effektekkel. Dob-gitár-basszusgitár: az analóg hangszerek és effektek egészen különös hangulatot és atmoszférát teremtenek, a jéghideg és gépies technóról kiderül, mennyire „emberi”, meleg és organikus hangzású lehet. Mindezt sok reverbbel meg némi gitár- és dobeffekttel tálalják, ám a találékony osztrákok ezeket is teljesen analóg módon, már-már barkácsalapon oldják meg. A pergőre például seprűt ragasztanak, ettől kerülnek a zenébe a jellegzetesen technós, ciccegő, visszhangos puttyogások.

Az Elektro Guzzi kísérleti, akusztikus technója gyorsan megtalálta a maga fórumait: nem véletlenül került a zenekar már öt éve Stefan Goldmann berlini Macro kiadójához, a korábbi albumokhoz hasonlóan itt jelent meg tavaly az Observatory című albumuk, mely nagyvonalúan és elegánsan foglalja összes a trió eddigi évtizedes pályáját.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.