| ||
Az Elektro Guzzi nevében eldugott szójáték (a híres olasz motorgyártó Moto Guzzi nevének kifordítása) nagyjából el is árulja a titkot: a trió (Bernhardt Hammer: gitár, Jakob Schneidewind: basszusgitár, Bernhardt Breuer: dob) kulturált, okos-táncos, picit belassult technót játszik, de ami a lényeg: teljesen analóg hangszerparkkal és effektekkel. Dob-gitár-basszusgitár: az analóg hangszerek és effektek egészen különös hangulatot és atmoszférát teremtenek, a jéghideg és gépies technóról kiderül, mennyire „emberi”, meleg és organikus hangzású lehet. Mindezt sok reverbbel meg némi gitár- és dobeffekttel tálalják, ám a találékony osztrákok ezeket is teljesen analóg módon, már-már barkácsalapon oldják meg. A pergőre például seprűt ragasztanak, ettől kerülnek a zenébe a jellegzetesen technós, ciccegő, visszhangos puttyogások.
Az Elektro Guzzi kísérleti, akusztikus technója gyorsan megtalálta a maga fórumait: nem véletlenül került a zenekar már öt éve Stefan Goldmann berlini Macro kiadójához, a korábbi albumokhoz hasonlóan itt jelent meg tavaly az Observatory című albumuk, mely nagyvonalúan és elegánsan foglalja összes a trió eddigi évtizedes pályáját.
