Emlékezz!

  • 2016. augusztus 15.

Snoblesse

Két színészkirály Atom Egoyan filmjében.

És az egyikükkel (a másikuk Christopher Plummer) interjút is készítettünk:

Magyar Narancs: „Zsidó kölyök vagyok Brooklynból, ám eddig még sosem játszottam zsidót” – jegyezte meg 60 évesen, miután Coppola eljátsszatta önnel pályafutása első zsidó figuráját.

Landau és Plummer

Landau és Plummer

 

Martin Landau: A Tucker című filmben voltam először a filmvásznon is zsidó. Annyi minden voltam én már korábban: latin-amerikai, indián és ki tudja, még mi. Ha ma lennék fiatal, politikailag nagyon is inkorrekt dolog lenne, ha ilyen szerepekben tűnnék fel. Most, hogy elértem egy bizonyos kort, a szereposztók felismerték bennem a zsidó öregembert. Apám osztrák volt, öt muzeális értékű tóratekercset sikerült kicsempésznie Német­országból. Utcai ünneplés fogadta, a Brooklyn Eagle fényképes cikket szentelt a hírnek. Apám akciója felért egy Mission: Impossible-epizóddal. De nemcsak a tekercseket hozta ki, hanem a rokonait is.

A teljes interjú itt.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.