A Bélier család

  • 2016. augusztus 15.

Snoblesse

Így kerüljük el a giccset.
false

„Éric Lartigau sikeres – egy fiatal lány énekessé válásának történetét bemutató – filmje nem valamely kereskedelmi televíziós tehetségkutatóból indul, hanem az istállóból, ahol épp világra jön egy boci. És hőse nem »önmagát« meg az »álmait« akarja »megvalósítani«, mint kortársai, inkább megriad különleges tehetségétől. A címszereplő család ugyanis tanyán él, gazdálkodik, kamasz lányuk bejáró a közeli kisváros iskolájába, de főként szüleinek segít. Akik erre a segítségre, siketek lévén, rá is szorulnak. A lány nem örökölte az öccsét is sújtó genetikai betegséget, hallása tökéletes, énekhangja gyönyörű, előadó készsége átütő tehetségről árulkodik. Mi is lehetne más ennek a szomorkás vígjátéknak a tétje, mint a döntés, amelyet a váratlanul felfedezett képességnek köszönhetően az élet tágasságára rácsodálkozó tinédzsernek egyedül kell meghoznia? Hogy menjen-e a komoly előadókat képző párizsi iskolába, vagy maradjon szerető családja körében?”

Teljes kritikánk itt olvasható. Vigyázat, a szöveg számos dicsérő szót tartalmaz!

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.