A Bélier család

  • 2016. augusztus 15.

Snoblesse

Így kerüljük el a giccset.
false

„Éric Lartigau sikeres – egy fiatal lány énekessé válásának történetét bemutató – filmje nem valamely kereskedelmi televíziós tehetségkutatóból indul, hanem az istállóból, ahol épp világra jön egy boci. És hőse nem »önmagát« meg az »álmait« akarja »megvalósítani«, mint kortársai, inkább megriad különleges tehetségétől. A címszereplő család ugyanis tanyán él, gazdálkodik, kamasz lányuk bejáró a közeli kisváros iskolájába, de főként szüleinek segít. Akik erre a segítségre, siketek lévén, rá is szorulnak. A lány nem örökölte az öccsét is sújtó genetikai betegséget, hallása tökéletes, énekhangja gyönyörű, előadó készsége átütő tehetségről árulkodik. Mi is lehetne más ennek a szomorkás vígjátéknak a tétje, mint a döntés, amelyet a váratlanul felfedezett képességnek köszönhetően az élet tágasságára rácsodálkozó tinédzsernek egyedül kell meghoznia? Hogy menjen-e a komoly előadókat képző párizsi iskolába, vagy maradjon szerető családja körében?”

Teljes kritikánk itt olvasható. Vigyázat, a szöveg számos dicsérő szót tartalmaz!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.