„Esther Kinsky Berlinből érkezett Battonyára. Körülbelül öt éve lehetett, mikor a vámosok feltartották; egy zsákpályaudvaron rekedt, aztán alvóhelyet keresett éjszakára, másnap végül nem ment tovább Szerbiába és Romániába. Azóta két regényt írt a tapasztalatairól: az első az Üdülő. (Banatsko címmel év elején jelent meg a második regény, de ez egyelőre csak németül olvasható.) Mindkét kötetet lenyűgözve fogadta a kritika. Elsősorban Kinsky poétikus nyelvezetét és egzotikus témáját méltatják, ami persze nem más, mint a magyar puszta nyomasztó atmoszférája, a tehetetlenség kelet-európai romantikája” – írta kritikusunk 2011-ben az Üdülő megjelenése alkalmából (a teljes szöveg itt), s a helyzet azóta sem sokat változott. A magyar puszta nyomasztó atmoszférája éppúgy tartja magát, mint a tehetetlenség kelet-európai romantikája, annyival azonban előbbre tart a világ, hogy immár magyarul (Bán Zoltán András fordításában) is olvasható az írónő második kötete, a Banatsko. Esther Kinskyvel Szabó Tibor Benjamin beszélget a Nyitott Műhelyben.
