Európa-beszélgetések – Parti Naggyal, Spiróval

  • 2013. szeptember 26.

Snoblesse

Európaiul beszélgetnek: Parti Nagy, Spiró, Kornis, Nádasdy, Schulze és még sokan mások.
false

A hatalom nyelve messzire elér, és a hatalom felé közeledő nyelvekről is tudunk egyet s mást, de most az igazán hozzáértők diskurálnak a hatalom nyelvéről és a nyelvek hatalmáról. S rögtön a nyelv nehézsúlyú művelői jutnak szóhoz; 11.00-től Ingo Schulze, Katja Lange-Müller, Spiró György és Parti Nagy Lajos beszélget, Földényi László meg moderál. 15.00-kor levetítik Forgács Péter A dunai exodusát, 16.00-tól pedig Kornis Mihály és Bodor Ádám felolvasásai közepette Joachim Sartorius, Nádasdy Ádám és Tóth Krisztina váltanak szót nyelvi kérdésekben (moderátor: Ferencz Győző). Ligeti és Kurtág művei után mozival zár az est: 20.30-kor kezdődik Gothár és Esterházy filmje, az Idő van.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.