rés a présen

„Ezek a remekművek hozzánk szólnak” - Karsai György színháztörténész

  • rés a présen
  • 2016. március 18.

Snoblesse

Jön, jön, jön: Euripidész Élektrája!

rés a présen: A színháztudomány és a tanítás között hogyan merült fel a beavató színház létrehozásának ötlete?

Karsai György: Jó tíz-tizenöt éve foglalkoztat a gondolat, hogy amit tanárként és kutatóként az elmúlt negyven évben megtudtam az antik görög színházról, azt nemcsak tanulmányokban, szakkönyvekben, de talán az élő színház nyelvén: a színpadon is el kellene mondanom. 2012-ben Lukáts Andorral elkezdtük görög drámaelemző sorozatunkat a Sanyi és Aranka Színházban. Ő rendezte az előadásokat, s két év alatt öt bemutatónk volt, játszott nálunk többek között Molnár Piroska, Hegedűs D. Géza, Gazsó György, Ónodi Eszter, Tóth Ildikó, Szávai Viktória, Kováts Adél, Pető Kata, Pallag Márton, Kocsis Gergő, Nagy Dániel és így tovább. Tavaly pedig a K2 Színház társulatával, a Kék Művészügynökség szervezésében a Budapest Jazz Clubban készítettünk két előadást.

false

rap: Mi a szereped ebben a színházi felállásban, és hogyan jön létre egy-egy előadás?

KGY: Először a rendezővel elemezzük végig az általam javasolt drámát, aztán jönnek a próbák. Én is ott vagyok, s mindig jelzem, hogy na, itt fogom megállítani a játékot, de az én szövegeim általában csak a bemutatón hangzanak el. Ettől kissé kiszámíthatatlan az előadás időtartama, s nem állítom, hogy mindig osztatlan öröm tölti el egy-egy hosszabb jelenetelemzésem közben az alkotótársaimat – de a közönség szereti, így ez a kötetlen, leírt szöveg nélküli szerep valószínűleg az én privilégiumom marad. Vagyis a színészek eljátsszák/eljátszanák a rendező irányításával a drámát, én meg nem hagyom, hogy tegyék a dolgukat. Megállítom őket, elemzem a látottakat, esetleg újrajátszatok egy-egy jelenetet, immár más értelmezésben. Ha tetszik, odaállok az előadás és a néző közé, és javaslatokat teszek a látottak értelmezésére. Egykoron Ruszt József csinált ilyen előadásokat.

rap: Mely drámákat és miért pont azokat választottad ki eddig?

KGY: A nagy klasszikusok – Antigoné, Oidipusz király – mellett Magyarországon alig vagy soha nem játszott drámákat is előveszünk, hiszen ezek a remekművek hozzánk szólnak, a minket itt és most érdeklő kérdésekre válaszolnak. Csak jól kell kérdezni őket. Néha talán provokatívnak tűnik egy-egy drámaválasztásom: például Aiszkhülosz Perzsákjáról színházi körökben az a hiedelem, hogy elviselhetetlenül unalmas. A K2 Színház társulatával készített előadás nagy siker volt.

rap: Hol és mikor látható a legközelebbi beavatás? Milyen terveid vannak a következő hónapokra?

KGY: Március 25-én a Színház- és Filmművészeti Egyetemen beavató színházi formában mutatjuk be Euripidész Élektráját. Különböző évfolyamokból válogattuk a színészeket Szilágyi Bálint rendezővel: Ladányi Júlia, Pálya Pompónia, Ténai Petra, Böröndi Bence, Nagy Péter, Csibi Gergely játsszák a főbb szerepeket. Aztán Euripidész Hippolütoszával folytatjuk a K2-vel. Remélhetőleg sikerül ezen a nyáron befejeznem az Oidipusz királyról szóló könyvemet. Meg persze mindenekelőtt tanítok.

rap: Kik a legaktuálisabb görög drámai hősök?

KGY: Nehéz kérdés. Értékvesztett világunk megértéséhez talán Euripidész nyújtja a legtöbb segítséget: ahogy ő ábrázolja a „nagy, mitikus hősöket” – többek között Akhilleuszt, Odüsszeuszt, Menelaoszt, Thészeuszt –, az rengeteg tanulsággal szolgál, ha meg akarjuk érteni a minket körülvevő világot.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.