Fassbender a meztelen férfi

  • 2013. június 13.

Snoblesse

A meztelen férfiak nem csak a Ludwig Múzeumot foglalják el.
false

„Ez az a film? Ez az. Amiben Michael Fassbender úgy emberileg, mint szakmailag lemeztelenedik. Megmutatja, amije csak van neki. És csinálja reggel, csinálja délben és csinálja este, mintha az élete függne tőle. Csinálja egy nővel és csinálja kettővel, csinálja a jobb kezével vagy a ballal, csinálja ágynak döntött nővel és falnak döntöttel, fizetős nővel és ingyen kaphatóval, online nővel és offline nővel, és csinálja nem nővel” – kezdte kritikusunk ledorongoló írását a Shame című filmről (Fassbender-interjúba ágyazott kritikánk itt), mely egyesek szerint egy elemi erővel ható remekmű, mások szerint 2011 legtúlértékeltebb filmje. Akármi is legyen az igazság, valóban ez az a film, amiben az ír színész megmutatja, amije csak van – sokat dicsért alakítás az övé, Charlize Theron például egy díjátadón magasztalta Fassbender „nagyságát”. A Shame – A szégyentelen című filmet A meztelen férfi című kiállítás (kritikánk itt) kísérőrendezvénye keretében vetítik a Művészben.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.