Filmalkotók kedvencei

  • 2012. március 28.

Snoblesse

Szabó István Andrzej Wajda klasszikusát ajánlja.


Andrew G. Vajna kedvencével (Milos Forman: Amadeus) nyitott és Tarr Béla kedvencével (Jancsó Miklós: Szegénylegények) zár az Odeon Lloyd mozi Filmalkotók kedvencei című sorozata, melynek keretében a magyar filmgyártás közismert alakjai hozzák magukkal kedvenc filmjeiket. Vajna és Tarr között félúton Szabó Istvánon a sor, hogy ajánljon: Andrzej Wajda 1958-as klasszikusát, a Hamu és gyémántot nemcsak Szabó, de Martin Scorsese is a kedvencei között emlegeti, és Leonardo DiCapriónak is házi feladatul adta a megtekintését, mielőtt belekezdtek volna A téglába. A vetítés után Szajki Péter és Vörös Adél beszélgetnek a Wajda-kedvelő rendezővel.

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.