Finn Filmnapok

  • 2012. október 5.

Snoblesse

Szauna-, munkás- és punk-történetek a finnektől.


Nincs több mellébeszélés, végre kiderül, mi megy végbe a finnekben, mi jár a fejükben-lelkükben, amikor szaunájuk magányába visszavonulva átadják magukat a mindent megtisztító gőznek. Ismerünk olyan finneket is, akik nem csak a szauna szentségének, de a filmkészítés hóbortjának is hódolnak; Mika Hotakainen és Joonas Berghäll például ilyen finnek, Miesten vuoro – A lélek gőze című filmjük pedig ott örökíti meg honfitársaikat, ahová még a királyok is pucéron járnak: a szaunában. Szaunáról szaunára járó dokumentumfilmjük nyitja a második Finn Filmnapokat, s ha végeztünk a szaunákkal, jöhet a munkásosztály: nem mozgalmi film, hanem egyszerű történetek (alighanem az ilyet hívják embermesének) füzére Katja Gauriloff Konzervekbe zárt álmok című filmje, melyet még számos finn produkció követ, köztük - bónuszként - egy finn-magyar koprodukció is.

Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.