Finn Filmnapok

  • 2012. október 5.

Snoblesse

Szauna-, munkás- és punk-történetek a finnektől.


Nincs több mellébeszélés, végre kiderül, mi megy végbe a finnekben, mi jár a fejükben-lelkükben, amikor szaunájuk magányába visszavonulva átadják magukat a mindent megtisztító gőznek. Ismerünk olyan finneket is, akik nem csak a szauna szentségének, de a filmkészítés hóbortjának is hódolnak; Mika Hotakainen és Joonas Berghäll például ilyen finnek, Miesten vuoro – A lélek gőze című filmjük pedig ott örökíti meg honfitársaikat, ahová még a királyok is pucéron járnak: a szaunában. Szaunáról szaunára járó dokumentumfilmjük nyitja a második Finn Filmnapokat, s ha végeztünk a szaunákkal, jöhet a munkásosztály: nem mozgalmi film, hanem egyszerű történetek (alighanem az ilyet hívják embermesének) füzére Katja Gauriloff Konzervekbe zárt álmok című filmje, melyet még számos finn produkció követ, köztük - bónuszként - egy finn-magyar koprodukció is.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.