Fotóhónap: PéldaKÉPek

  • 2012. november 23.

Snoblesse

Fotós fotóst fotóz.
Drégely Imre: Hypodrom


Drégely Imre: Hypodrom

Urbán Ádám fotográfus munkáit az is ismerheti, aki egyébként nem követi a kortárs magyar fotóművészet fejleményeit, hiszen ő volt az, aki a Penthouse számára megfotózta Faludy György és fiatal felesége párosát, ami az akkori időkben (2003-at írtunk) kimerítette a polgárpukkasztás fogalmát. Polgár alighanem egy se fog kipukkadni a fotós PéldaKÉPek című kiállítása láttán, hiszen az itt bemutatott képek mögötti szervezőerő nem más, mint a tisztelet: a képsorozat szereplői maguk is fotográfusok, méghozzá szakmájuk nagy öregjei – Urbán arra kérte őket, hogy életművük legkedvesebb felvételével együtt fényképezhesse le őket. A kiállítás január 6-ig tekinthető meg a Mai Manó Házban.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.