Francia kertmozi: Búcsú a királynémtól

  • 2013. július 30.

Snoblesse

Nem csak a nép forrong, a királynő is.
false

A Berlini Filmfesztivál tavalyi nyitófilmje érkezett el hozzánk, s vele az újabb bizonyíték, hogy bármi, amiben Léa Seydoux szerepel (idén már Cannes-ban diadalmaskodott a francia színésznő), érdemes a figyelemre. Az isteni Léa Marie Antoinette társalkodónőjét alakítja, aki jó helyen (Versailles), de rosszkor (1789) nyeri el az álomállást. Benoît Jacquot filmje nem csak a királynő és hű alattvalója, de  Marie Antoinette és Gabrielle de Polignac szenvedélyes, a barátságon messze túlmutató kapcsolatát is bemutatja, némi pikantériát adva ezzel az aranyozott történelmi díszleteknek.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.