Gólem Színház: Lefitymálva

  • 2017. február 21.

Snoblesse

A „zsidó vs. nem zsidó” diskurzus ördögi körei.
false

„Színházban én még annyit nem nevettem, mint a Gólem Színház előadásának első felvonásán, amelyben Vinnai András drámaíró a groteszkig sarkítva, mégis nagyon pontosan ábrázolja, milyen az, amikor az ember a belülről fakadó tisztességet feltétlen politikai korrektséggel akarja pótolni, folyamatosan falnak ütközve a bonyolult szabályrendszer útvesztőjében. Tilos kimondani, hogy zsidó, a cigánynak tilos a származására utalni, és jobb be se menni egy török étkezdébe…” – írta kritikusunk a Lefitymálva című darabról. A sok nevetés alighanem annak köszönhető, hogy a darab készítői állták a szavukat, hiszen azt ígérték: A-tól Z-ig végigveszik és A-tól Z-ig kinevetik a zsidósággal kapcsolatos előítéleteket. A negatívakat éppúgy, mint a pozitívakat. Íme egy darab, amely mindenki tyúkszemére rálép; éppúgy nevet az antiszemiták, mint a zsidók rögeszméin. Egy darab, amely egyszerre kritikus és önkritikus. Egy darab, melynek célja, hogy a zsidósággal kapcsolatos diskurzus kimozduljon a megszokott medréből. Egy darab, amelynek szerzője Vinnai András, rendezője Borgula András, szereplői pedig Nagy Mari, Bánki Gergely, Schmied Zoltán, Stefanovics Angéla és Tamási Zoltán.

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.