Mike Leigh bulija

  • 2017. február 21.

Snoblesse

Egy korai színdarab a brit maestrótól.
false

Mike Leigh filmjeit nem annyira az élet, mint inkább a színészei írják: Leigh híres arról, hogy addig improvizáltatja szegény színészeit, míg azok szülik meg a kész darabot. Így volt ez már pályája elején is, amikor a világhírű filmrendező még csak ígéretes színházi ember volt. Az Abigail’s Partyt 1977-ben készítette, és az új középosztálybelieket figurázta ki benne éleslátással és sikerrel.

A Kamrában futó Abigail bulija jó apropónak bizonyult, hogy felhívjuk a nagyszerű filmest (interjúnk vele itt), és elbeszélgessünk az életről és benne Abigail helyéről:

Magyar Narancs: Mérgében készítette?

Mike Leigh: Nem. Na jó, egy kis méreg azért dolgozott bennem, de nem méregből született a darab. Egyszerűen ilyenek vagyunk, ezt akartam bemutatni. Kényszeres igazodók, szerepjátszók. Ráadásul ez a kínos, sikertelen igazodás a darab végére halálba torkollik. De az Abigail bulija mindenekelőtt komédia, még ha tragikus is. Remélem, ez Budapesten is átjön.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.