Mike Leigh bulija

  • 2017. február 21.

Snoblesse

Egy korai színdarab a brit maestrótól.
false

Mike Leigh filmjeit nem annyira az élet, mint inkább a színészei írják: Leigh híres arról, hogy addig improvizáltatja szegény színészeit, míg azok szülik meg a kész darabot. Így volt ez már pályája elején is, amikor a világhírű filmrendező még csak ígéretes színházi ember volt. Az Abigail’s Partyt 1977-ben készítette, és az új középosztálybelieket figurázta ki benne éleslátással és sikerrel.

A Kamrában futó Abigail bulija jó apropónak bizonyult, hogy felhívjuk a nagyszerű filmest (interjúnk vele itt), és elbeszélgessünk az életről és benne Abigail helyéről:

Magyar Narancs: Mérgében készítette?

Mike Leigh: Nem. Na jó, egy kis méreg azért dolgozott bennem, de nem méregből született a darab. Egyszerűen ilyenek vagyunk, ezt akartam bemutatni. Kényszeres igazodók, szerepjátszók. Ráadásul ez a kínos, sikertelen igazodás a darab végére halálba torkollik. De az Abigail bulija mindenekelőtt komédia, még ha tragikus is. Remélem, ez Budapesten is átjön.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.