Anyukámnak volt egy üzlete.
Bement vásárolni egy fiatal cigány nő.
Kiválasztott egy kést.
– 560 forint.
– Csak 500 van nálam.
– Vigye csak el, majd behozza a különbözetet, ha erre jár.
– De hát én cigány vagyok!
Még középiskolás voltam, amikor anyu elmesélte ezt a történetet. Talán ez volt az első alkalom, hogy belegondoltam, milyen lehet megbélyegzettnek születni. Sokszor jut eszembe. Egyre többször... Egy barátomnak három éve született gyereke. Ő nem is tudja, hogy ahányszor gárdáról, jobbikosokról olvasok, az utcán, a kocsmában mellettem cigányoznak, zsidóznak, buziznak a „100%-os magyarok”, az ő kislányára gondolok. Hogy lehet ettől megvédeni Sárikát? Hogy fogja neki megmagyarázni, hogy ebben a világban ha olimpiát nyer, Nobel-díjat kap, kiállít a Velencei Biennálén, akkor is sokan gyűlölni fogják, lenézik, félnek tőle. És hogy fogja megértetni vele, hogy ettől még meg kell nyerni az olimpiát, a Nobel-díjat.
| ||
Nem ismerem a gyerekeket, akiknek megfestettem a portréját. Születésük pillanatában ugyanolyan eséllyel indulhatnának a dobogó felé, mint a szőkék és kék szeműek. Rajtuk is, rajtunk is múlik, meddig jutnak. És ők is be fogják hozni azt a 60 forintot, mint sok éve az az ismeretlen, fiatal cigány nő. Feltéve, hogy esélyt adunk nekik.
Olyan kicsik és védtelenek a Sárikáink!
Hafner Mónika kiállítása április 29-én 14.00–17.00 óráig az Oltalom Karitatív Egyesület központi irodájában (Dankó utca 11.), április 30.–május 6-ig mindennap 14.00–20.00 óráig a Márvány utca 50. alatt tekinthető meg.
