| ||
„Híres Vencel téri beszéde 1989. november 21-ére esett, s berogyott alatta a rendszer. Egy hét múlva Husák belengeti távozását, s egész Csehszlovákián végigsöpör az új jelszó: „Havel na Hrad!” (Havelt a Várba! – elnöknek). December 29-én már egyhangúan meg is választják Csehszlovákia első emberének. 1990. július 5-én pedig immár az új Cseh és Szlovák Köztársaság elnöke lesz, mígnem Klaus és Mečiar urak a föderáció szétszakítására tett, eredménnyel kecsegtető kísérletei elleni utolsó lehetséges lépésként lemond. Az így létrejövő Cseh Köztársaság első elnöke lesz, s mint ilyen, ki is tölti mindkét lehetséges ciklusát, 2003-ra. Eztán visszavonul Hrádeček (Váracska) falubeli nyaralójába, drámát ír, majd pár év múlva filmet rendez belőle, s mint azt tudjuk, idén még megfúrja Putyin ordóját. A múlt héten meghívta a dalai lámát, nyilvánvaló: útravalót kért tőle. Vasárnap hajnalban álmában érte a halál a nyaralóban, második felesége, az ünnepelt színésznő, Dagmar volt vele, meg egy irgalmas nővér.”
Az idézet Václav Havel nekrológjából való, de bőven elég lett volna a címet idézni: Egy férfi, akinek mindig helyén volt a szíve. Nos, e férfiről szól Michael Žantovský Havel – Egy élet című könyve, melynek bemutatójára a szerző Budapestre érkezik. A könyvbemutató után az egybegyűltek megnyitják a Cseh sorsfordító évek – 1945, 1968–69 és 1989 neves fotográfusok szemével című fotókiállítást.
