Helmut Newton a Szépművészetiben

  • 2013. március 25.

Snoblesse

A 20. század legmenőbb reklámfotósának akt-, divat- és reklámfotói. Vigyázat, a bemutatott képek némelyike nyíltan szexuális tartalmú!


Két szitokszó szerepel a szótáramban: az egyik a művészet, a másik a jó ízlés. A divat- és reklámfotóiról, de mindenekelőtt az aktjairól híres fotográfus nem is kereste az említettek társaságát, s mindvégig kitartott szimpatikus, művészetellenes programjánál. Ami persze nem akadályozta meg abban, hogy jéghideg erotikát sugárzó képeivel stílust és iskolát teremtsen, noha egész életében ragaszkodott hozzá, hogy nem művészet, amit csinál. E nemművészetbe olyan híres aktsorozatok tartoznak, mint a Naked and Dressed, a Domestic Nudes vagy a Big Nudes (utóbbit a Baader–Meinhof-csoportról készült egész alakos rendőrségi fotók inspirálták). Arra a kérdésre, hogy kiket szeret fotózni, Newton nemes egyszerűséggel ezt felelte: azokat, akiket szeretek, azokat, akiket tisztelek, és azokat, akiket megvetek. A Szépművészeti Múzeum átfogó életmű-kiállításának képein alighanem a szeretettek, a tiszteltek és a megvetettek is szép számmal megfordulnak. A kiállítás július 14-ig látható.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.