Hitchcock, a vízihulla

  • 2014. június 3.

Snoblesse

A Frenzyt vetítik. Mi pedig megkérdeztük Hitchcock haverját.
false

Úgy alakult, hogy a Frenzy (magyarul: Téboly), Hitchcock „londoni nyakkendős fojtogatós” filmje lett a mester utolsó előtti munkája – az utolsó a méltatlanul alul/felülértékelt Családi összeesküvés. A Frenzy zseniális előzetesében Hitch beszédes vízihullaként lebeg a Temzén, de a Londonba hosszú idő után visszatérő filmrendező még tele volt filmtervekkel – nagy tisztelője, barátja és rendezőkollégája, Peter Bogdanovich így emlékezett vissza a soha el nem készült Hitchcock-filmekről:

MN: Hitchcockhoz is bejáratos volt.

PB: A Madarak, a Szakadt függöny és a Topáz forgatásán jártam kint. És gyakran átugrottam az irodájába ebédre. Mindig nagy lelkesedéssel mesélt a technikai fogásokról, egy-egy jelenet konstrukciójáról.

MN: Úgy volt, hogy beszáll az egyik filmjébe is.

PB: Catherine Deneuve játszott volna benne, de Hitchcock már túl fáradt és túl öreg volt ahhoz, hogy a finnországi helyszíneken maga forgasson. Ajánlkoztam, hogy hagyja csak rám, én szívesen leforgatom a külsőket. Hitchcock szépen megköszönte, és biztosított róla, hogy ha lesz valami a filmből, élni fog a felajánlással. Aztán nem lett semmi a dologból.

Ha kíváncsi, mit mondott még a jó Bogdo (Bogdanovich Hollywood-szerte használt beceneve) Hitchről, Hawks-ról, Langról, Cassavetes-ről és a filmtörténet más nagyjairól, ide kattintva elolvashatja a teljes interjút. Ha pedig a Tébolyra kíváncsi – nem a hétköznapira, hanem a filmre –, akkor a Puskin moziban a helye.

Figyelmébe ajánljuk

Félmosoly

E sorok írója kevés nyomasztóbb filmet látott, mint ez a számos fesztiválon (egyebek közt a cannes-in) díjazott darab. Eleinte csak kicsit kényelmetlen a társtalan és mint lassan kiderül, családtalan szülésznő története, végül azonban szinte elviselhetetlen a sorstól kizsarolt, hamis idill feszültsége.

Buffalo Soldiers

  • - turcsányi -

Van ilyen film egy rakás, egytől egyig hősköltemények. Talán csak abban különböznek, hogy némelyeknek odaírják az elejére, hogy „igaz történet alapján”, némelyeknek meg nem.

És mindenki másnak

Az előadás Ken Loach 2016-os, Cannes-ban Arany Pálma díjat nyert filmjének adaptációja. Nagy port kavart a mű, még a brit parlamentben is téma volt. A szívrohamon átesett asztalos (a színpadi adaptációban ácsmester) kilátástalan bolyongása az angol szociális és egészségügyi ellátó rendszerben ugyanis a döntéshozókkal szembeni vádiratként is felfogható.

Fénytörésben

  • Veres András

Kardos András gyakran él új könyvében (is) a skizofrénia kifejezéssel; szerinte édesapja, Pándi Pál „morális skizofréniában” élt és alkotott, a vele párhuzamba állított Fehér Ferencet pedig (akiről könyvet szándékozik írni a közeljövőben) a „szabadság-skizofrénia” jellemezte. Könyvét olvasva ő maga is úgy jelenhet meg előttünk, mintha valamifajta furcsa fénytörésben állítaná elő szövegeit.

Palotám Pesten

A Szabadság téri tőzsdepalota 1905. október 30-án kezdte meg működését egy valahai kaszárnya helyén. Az ünnepélyes avató elmaradt, és már egy hónappal a nyitás után kezdetét vették az 1907-ig eltartó átalakítási munkálatok.

Bűnözők között

Kedden frissítette az Egyesült Államok pénzügyminisztériumához tartozó Office of Foreign Assets Control (OFAC), azaz a külföldiek vagyonát ellenőrző hivatal az ún. blokkolt személyek szankciós listáját, amelyen január 7-től immár Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője (és egyebek mellett a titkosszolgálatokért, valamint a propagandáért felelős miniszter) is szerepel.

Edward Young jóslata

  • Földényi F. László

Edward Young angol költő 1759-ben Vélekedések az eredeti kompozícióról című esszéjében feltette a kérdést: „Eredetinek születve hogyan lehetséges, hogy másolatokként halunk meg?” Válasza: mert majmokként viselkedünk és egymást utánozzuk.

Hogyan vágjunk át az aknamezőn?

Mi jöjjön 2026-ban a NER bukása után – a gazdaság területén? Cikkünk első részében, melyet a Narancs előző, 2024. december 19-i számában közöltünk, tudós szerzőnk az új, kívánatos kormányzati struktúra és az aprómunka kérdéseivel foglakozott, és a kibontakozás feltételeit az euró bevezetésében, valamint a gazdasági versenysemlegesség, a jogbiztonság és a közbeszerzések tisztaságának visszaállításában jelölte meg. Mi kéne még?

Itt a vége?

Hogy mikor élt át a magyar diplomácia olyan katasztrofális hónapokat, mint 2024 második felében, mikor zuhant Magyarország nemzetközi megítélése ekkorát, mikor volt a magyar kormány olyan elszigetelt nemzetközi szinten, mint az Európai Unió Tanácsának most véget ért soros elnöksége idején – arra csak a leg­öregebbek emlékezhetnek.