Hitchcock, a vízihulla

  • 2014. június 3.

Snoblesse

A Frenzyt vetítik. Mi pedig megkérdeztük Hitchcock haverját.
false

Úgy alakult, hogy a Frenzy (magyarul: Téboly), Hitchcock „londoni nyakkendős fojtogatós” filmje lett a mester utolsó előtti munkája – az utolsó a méltatlanul alul/felülértékelt Családi összeesküvés. A Frenzy zseniális előzetesében Hitch beszédes vízihullaként lebeg a Temzén, de a Londonba hosszú idő után visszatérő filmrendező még tele volt filmtervekkel – nagy tisztelője, barátja és rendezőkollégája, Peter Bogdanovich így emlékezett vissza a soha el nem készült Hitchcock-filmekről:

MN: Hitchcockhoz is bejáratos volt.

PB: A Madarak, a Szakadt függöny és a Topáz forgatásán jártam kint. És gyakran átugrottam az irodájába ebédre. Mindig nagy lelkesedéssel mesélt a technikai fogásokról, egy-egy jelenet konstrukciójáról.

MN: Úgy volt, hogy beszáll az egyik filmjébe is.

PB: Catherine Deneuve játszott volna benne, de Hitchcock már túl fáradt és túl öreg volt ahhoz, hogy a finnországi helyszíneken maga forgasson. Ajánlkoztam, hogy hagyja csak rám, én szívesen leforgatom a külsőket. Hitchcock szépen megköszönte, és biztosított róla, hogy ha lesz valami a filmből, élni fog a felajánlással. Aztán nem lett semmi a dologból.

Ha kíváncsi, mit mondott még a jó Bogdo (Bogdanovich Hollywood-szerte használt beceneve) Hitchről, Hawks-ról, Langról, Cassavetes-ről és a filmtörténet más nagyjairól, ide kattintva elolvashatja a teljes interjút. Ha pedig a Tébolyra kíváncsi – nem a hétköznapira, hanem a filmre –, akkor a Puskin moziban a helye.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.