Holdudvar kertmozi: Legfelső emelet balra

  • 2012. július 16.

Snoblesse

Végrehajtó a pácban, túszejtés a külkerületben. Folytatódik a Francia Intézet vetítéssorozata.


A végrehajtók élete nem fenékig tejfel, népszerűségi mutatójuk valahol a közterület-felügyelőké és a BKV-ellenőröké közé esik. A francia filmesek azonban szeretik a végrehajtókat, s bár könnyen megtehetnék (igény az lenne rá), hogy olcsó viccek céltáblájává teszik őket, a forgatókönyvírók és direktorok inkább az embert keresik a szürke figurákban, sőt, hébe-hóba vígjátékok főszereplőivé teszik őket. A nagy végrehajtó-alakítások sorába tartozik például a Tétova tangó savanyú képű és falábú főhőse (Patrick Chesnais remek megformálásában – kritikánk itt), és jó eséllyel pályázik a tagságra Hippolyte Girardot is, aki a Legfelső emelet balra című kertmoziban látható. A Girardot által játszott hivatalnok életét nem a tangóórák változtatják meg, hanem egy apró üzemi gikszer; történik ugyanis, hogy a kilakoltatási végzés címzettjei túszul ejtik a rossz hír hozóját.

 

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.