HOPPart: Hungari

  • 2014. január 27.

Snoblesse

Ezúttal a Trafóban ütik fel a fejüket a kivándorlók.
false

Elvándorlókkal van tele a pesti színház, a Katonában az Illaberek szól az újonnan kitántorgókról, a HOPPart pedig a Trafóban mutatja meg, mit gondol a külhonban (és belhonban) élő magyarokról. Ehhez egy meglehetősen gyakori díszletelemet, egy lakásbelsőt vesznek kölcsön, ám e meglehetősen gyakori díszletelemben meglehetősen szokatlan a sarkak beosztása: az egyik sarokban ugyanis tél van, a másikban viszont nyár, a harmadikban hajnal, a negyedikben pedig alkonyat, s ebből már lehet is sejteni, hogy a lakást megosztó 9 ember valójában a világ legkülönbözőbb sarkaiban éldegél. Dublinban, Tokióban, Genfben és így tovább; Norvégiában, Amszterdamban, Mexikóban, Kőbányán. A csetelés tartja össze őket meg a zene, mert a HOPPart előadása nem más, mint egy kiadós koncertszínház. Kárpáti Péter szövegeit többek között Kiss Diána Magdolna, Keresztény Tamás és Stork Natasa cseteli el.

Előadások: február 3. 21.00 óra, február 4-én 20.00 órakor.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.