Ibusár állomás

  • 2015. július 27.

Snoblesse

Opera, rap, Ibusár – még több zene a közkedvelt huszerettben.
false

A Narancs kritikusa egy régebbi Ibusár-előadás kapcsán (a teljes szöveg itt) fedte fel Parti Nagy Lajos népszerű darabjának buktatóit. Íme: „Mert Parti Nagy Lajos küldje bár a rontást mégoly ügyesen saját mondataira, azért szövegtorzító poéntechnikája bizonnyal nem nélkülözi a mechanikus, s ilyesformán kiismerhető elemeket. S ami voltaképp már jó néhány megelőző Ibusár-előadásból is kisejlett: a parodisztikus irály és a hatványra emelt gunyor – inkább akarva, mint akaratlanul – jócskán kibillenti az alaptermészetét tekintve mégiscsak jámbor és engedelmes befogadót, aki ezután már alig-alig képes empátiát csiholni magából, bármint omoljon is porba-sárba az a szegény Jolán.”

Parti Nagy huszerettjének újdonsült feldolgozói (élükön a rendezésért, a dalszöveg-átdolgozásokért és a díszletért is felelős Máthé Zsolt és a zeneszerző Nyitrai László) alighanem számoltak a fent említett buktatókkal, s remélhetőleg nem hozzák Sárbogárdi Jolán vasúti dolgozót a megkívántnál is kellemetlenebb helyzetbe. Szereplők: Kiss Diána Magdolna és Friedenthal Zoltán. Zongorál: Kéménczy Antal.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.