Igenis, miniszterelnök úr!

  • 2013. november 5.

Snoblesse

A kormányzás bohózatának főbb szerepeiben: Hevér Gábor és Alföldi Róbert.
false

Először volt a Yes, Minister, a BBC 1980-tól 1984-ig futó, mélyen szatirikus sorozata, mely a brit politikai élet legfelsőbb köreiből űzött gúnyt, s mindezt olyan sikeresen tette, hogy folyatást is rendelt belőle a BBC. A Yes, Prime Minister utolsó epizódját 1988-ban sugározták a tévék, de a sorozat emléke elevenen él a követőkben, mintha Antony Jay és Jonathan Lynn nem húsz éve, hanem tegnap fricskázták volna meg a politikusokat. A sorozat legnagyobb rajongójának Margaret Thatcher számított, ám érthető módon nem ezzel reklámozták a produkciót. A hatalomról és a kormányzásról szóló sorozatból készült színdarab Budapestre is befutott, abba az európai nagyvárosba, ahol a hatalom és a kormányzás szavakat nem lehet büntetlenül kiejteni. A magyar változatot Znamenák István rendezte; a brit miniszterelnököt Hevér Gábor, a köztisztviselői testület vezetőjét, Sir Humphrey Appleby kabinetfőnököt pedig Alföldi Róbert alakítja.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.