„Nehéz volna ma elképzelni egy nem politikus Macbethet (Shakespeare-től) vagy Makbett-tet (Ionescótól, eredeti címén Macbett), bár kérdés, hogy a széles skálán mennyire az általános és örök vagy az egyedi és konkrét felé akar menni az előadás, amikor a hatalom működéséről beszél. Ionesco végighalad a shakespeare-i történeten, amelyből kihullottak a pszichológiai motívumok, gépiesedett és értelmét vesztette a gyilkolászás és a hatalommánia. Kihullott az erkölcsi tanulság, kedélyesen abszurd és játékos, kabarétréfákkal és bohócériákkal tarkított kis mű lett. Megírásakor a sajtó rosszul fogadta. Két és fél órányi anyag nemigen van benne – és ebben az előadásban sincs.
| ||
Nem vagyok ellene a direkt politizálásnak a színházban (mint ma sokan), annak, hogy konkrétan felismerhetőek legyenek emberek, szólamok, pártok, képi-verbális ikonok a gecitől a kormányplakátokig. Ebben a Makbettben (melynek címe is magyarosodott) van számos mai politikai konkrétum, amit a gyilkos vezetőkhöz, diktátorokhoz kötünk. Elhangzik egy komplett Orbán-beszéd (utánzat, idézetekkel), jól is mondják, vakító narancsszínben úszik a színpad, a reformok működnek, a boltok vasárnap zárva stb.”
Tovább is van Tompa Andrea Makbett-kritikája – itt minden sora elolvasható. Alföldi Róbert rendezése pedig az Átrium Film-Színházban tekinthető meg.
