Írók szanatóriuma – Háy János

  • 2013. február 5.

Snoblesse

Az Írók Boltjában irodalommal gyógyítanak.


Fotó: MTI

Ezúttal A bogyósgyümölcskertész fia, A gyerek és a Házasságon innen és túl című kötet szerzője rendel az Írók Boltjában. Mint azt a vele készült interjúnk is bizonyítja, Háy nagyon is otthon van az írói defektek terén: „Minden írónak megvan a maga érzelmi defektje, amiből a művek indulati magja fakad. Szabó Magdánál mondjuk az, hogy nem ő volt a legjobb csaj az osztályban, Kertésznél, Ottliknál tudjuk, mi. (…) Kertész például olyan erős attakot kapott, hogy nem tud elszakadni ennek a konkrét manifesztációjától. Neki és Ottliknak talán azért nem olyan nagy az életművük, mint Jókainak, mert ezt az érzelmi felhajtóerőt nem tudják más tematikák mögé tenni.” De nemcsak a kollégák, hanem a saját defektjeiről is bátran nyilatkozott a szerző: „Az én esetemben az, hogy egész kiskoromtól sok éven át szinte kizárólag negatív visszajelzést kaptam, felerősítette bennem a bukástól való félelmet. A bukás, mint A Gézagyerek vagy a Nehéz főhősének a bukása, érzelmileg nagyon mélyen érint, ugyanakkor mégsem osztályozom úgy a sorsokat, hogy bukott vagy sikeres. Minden sors autentikus és egyedi.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.