„Itt nőttem fel” - Pajor Tamás előadóművész

  • rés a présen
  • 2016. augusztus 26.

Snoblesse

Unplugged est a Zsidó Kulturális Fesztiválon.

rés a présen: Ilyen még nem volt, mint ami a Zsidó Kulturális Fesztiválon lesz, hogy Pajor Tamás önálló est, unplugged. Mi inspirálta az előadást?

Pajor Tamás: Mindenekelőtt Gerendás Pétertől jött a megtisztelő felkérés még az év elején, amely személyesen nekem mint előadóművésznek volt címezve, ezért a szóló. Azt a döntést pedig, hogy az unplugged megszólalást válasszuk, a zsinagóga történelmi jellege és akusztikai adottságai szülték. Mindez meghatározta a tematikát is, hiszen olyan dalokat kellett választanom a repertoáromból, amelyek vagy eleve akusztikusak, vagy áthangszerelhetők. A zenekar – összetételét tekintve – számomra is izgalmas és újszerű lesz. Aki kihagyhatatlan belőle ezúttal is, Szentkirályi György barátom, aki a legtöbb dalom zeneszerzője és hangszerelője évtizedek óta. Az ő talentumát rengeteg nagyszerű dal dicséri, például a közelmúltban népszerűvé vált Szeretem Pestet is. Emellett olyan kiváló zenésszel is erősítünk, mint Hárs Viktor, aki számos hazai és nemzetközi sztárral zenélt már együtt Katona Klárin és Hobón át Al Di Meoláig. Sárkány Bertalan képviseli az ütősszekciót, aki a Mary Popkids formációban is játszik. A kamarazenei hangzásról pedig a Tilia vonósnégyes fog gondoskodni.

false

 

Fotó: Németh Dániel

rap: Most akkor teszel egy visszatérő lépést a budapesti avantgárd művészeti élet felé?

PT: Mindig is igyekeztem kísérletező jellegű, a műfaji határokat több szempontból is feszegető alkotásokat létrehozni. Ez most sem lesz másképpen, sőt… Az elmúlt években szózenének neveztem el a tulajdonképpen már évtizedek óta általam fejlesztett műfajt. Fellelhetők benne a slam poetry, a megzenésített vers, a sanzon és a hagyományos popzene elemei, mégsem lehet egyikkel sem azonosítani. Ehhez, azt gondolom, a személyes tónus is hozzájárul. Semmiképpen sem vagyok hagyományos értelemben vett énekes, inkább előadó, és többségében a dalaim sem igazán feldolgozásra vannak kalibrálva. Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki más dalait énekeljem, és az enyémek sem kifejezetten könnyen interpretálhatók más által. A szózenét dalliterációnak is nevezem, amelyhez egy kis saját gyártású szlogen is társul: „a szó zenél, a zene beszél”.

rap: Hogyan kapcsolódtál a Zsidó Kulturális Fesztivál programjához?

PT: Első alkalommal teszek eleget ilyen meghívásnak, és óriási megtiszteltetés, hogy a Dohány utcai zsinagógában adhatok koncertet. A hely történelmi és ünnepi jellegét nem kell bemutatnom, de mindennek az adja a különlegességét, hogy itt nőttem fel. Szüleimmel főleg a Nagyfuvaros utcai zsinagógába és a Rabbiképzőbe jártunk, időnként pedig, nagyobb ünnepekkor, a „Dohányba” is, de mindenképpen ez az a közeg, amelyben a gyermekkorom telt. És hát ismert az élettörténetem, amely a totális lázadásból jutott el az Istenhez való megtérésig. Identitásomat Jézusban mint Messiásban hívő zsidóként határozom meg, ami rólam eddig is teljesen publikus volt, bár ez a történelmi előzményekből kiindulva sokak számára nehezen befogadható. Ezért még kiemeltebb jelentőséggel bír számomra a szeptember ötödikei koncert.

rap: Hol találkozhatunk még veled az őszi kulturális szezonban?

PT: A repertoár nagy részével budapesti kávéházakban tervezek hasonló unplugged fellépéseket.

rap: Ki az, aki a mostani rapperek közül Pajor-utód lehet?

PT: Rengeteg tehetséges rapper van a magyar szcénában. Engedtessék meg, hogy én egyet emeljek ki, érintettség okán. Bár igyekeztem más irányba terelni, de az élet úgy hozta, hogy Ábrahám fiamat is hasonló adottságokkal áldotta meg a Mindenható. A szárnyait bontogató EMLP formációval már kivívták a szakma elismerését.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.