„Itt nőttem fel” - Pajor Tamás előadóművész

  • rés a présen
  • 2016. augusztus 26.

Snoblesse

Unplugged est a Zsidó Kulturális Fesztiválon.

rés a présen: Ilyen még nem volt, mint ami a Zsidó Kulturális Fesztiválon lesz, hogy Pajor Tamás önálló est, unplugged. Mi inspirálta az előadást?

Pajor Tamás: Mindenekelőtt Gerendás Pétertől jött a megtisztelő felkérés még az év elején, amely személyesen nekem mint előadóművésznek volt címezve, ezért a szóló. Azt a döntést pedig, hogy az unplugged megszólalást válasszuk, a zsinagóga történelmi jellege és akusztikai adottságai szülték. Mindez meghatározta a tematikát is, hiszen olyan dalokat kellett választanom a repertoáromból, amelyek vagy eleve akusztikusak, vagy áthangszerelhetők. A zenekar – összetételét tekintve – számomra is izgalmas és újszerű lesz. Aki kihagyhatatlan belőle ezúttal is, Szentkirályi György barátom, aki a legtöbb dalom zeneszerzője és hangszerelője évtizedek óta. Az ő talentumát rengeteg nagyszerű dal dicséri, például a közelmúltban népszerűvé vált Szeretem Pestet is. Emellett olyan kiváló zenésszel is erősítünk, mint Hárs Viktor, aki számos hazai és nemzetközi sztárral zenélt már együtt Katona Klárin és Hobón át Al Di Meoláig. Sárkány Bertalan képviseli az ütősszekciót, aki a Mary Popkids formációban is játszik. A kamarazenei hangzásról pedig a Tilia vonósnégyes fog gondoskodni.

false

 

Fotó: Németh Dániel

rap: Most akkor teszel egy visszatérő lépést a budapesti avantgárd művészeti élet felé?

PT: Mindig is igyekeztem kísérletező jellegű, a műfaji határokat több szempontból is feszegető alkotásokat létrehozni. Ez most sem lesz másképpen, sőt… Az elmúlt években szózenének neveztem el a tulajdonképpen már évtizedek óta általam fejlesztett műfajt. Fellelhetők benne a slam poetry, a megzenésített vers, a sanzon és a hagyományos popzene elemei, mégsem lehet egyikkel sem azonosítani. Ehhez, azt gondolom, a személyes tónus is hozzájárul. Semmiképpen sem vagyok hagyományos értelemben vett énekes, inkább előadó, és többségében a dalaim sem igazán feldolgozásra vannak kalibrálva. Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki más dalait énekeljem, és az enyémek sem kifejezetten könnyen interpretálhatók más által. A szózenét dalliterációnak is nevezem, amelyhez egy kis saját gyártású szlogen is társul: „a szó zenél, a zene beszél”.

rap: Hogyan kapcsolódtál a Zsidó Kulturális Fesztivál programjához?

PT: Első alkalommal teszek eleget ilyen meghívásnak, és óriási megtiszteltetés, hogy a Dohány utcai zsinagógában adhatok koncertet. A hely történelmi és ünnepi jellegét nem kell bemutatnom, de mindennek az adja a különlegességét, hogy itt nőttem fel. Szüleimmel főleg a Nagyfuvaros utcai zsinagógába és a Rabbiképzőbe jártunk, időnként pedig, nagyobb ünnepekkor, a „Dohányba” is, de mindenképpen ez az a közeg, amelyben a gyermekkorom telt. És hát ismert az élettörténetem, amely a totális lázadásból jutott el az Istenhez való megtérésig. Identitásomat Jézusban mint Messiásban hívő zsidóként határozom meg, ami rólam eddig is teljesen publikus volt, bár ez a történelmi előzményekből kiindulva sokak számára nehezen befogadható. Ezért még kiemeltebb jelentőséggel bír számomra a szeptember ötödikei koncert.

rap: Hol találkozhatunk még veled az őszi kulturális szezonban?

PT: A repertoár nagy részével budapesti kávéházakban tervezek hasonló unplugged fellépéseket.

rap: Ki az, aki a mostani rapperek közül Pajor-utód lehet?

PT: Rengeteg tehetséges rapper van a magyar szcénában. Engedtessék meg, hogy én egyet emeljek ki, érintettség okán. Bár igyekeztem más irányba terelni, de az élet úgy hozta, hogy Ábrahám fiamat is hasonló adottságokkal áldotta meg a Mindenható. A szárnyait bontogató EMLP formációval már kivívták a szakma elismerését.

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.