Jules és Jim

  • 2013. február 8.

Snoblesse

Francia hármas: egy nő két férfi közt.


Közel s távol ő a legvagányabb hetvenes – néhány évvel ezelőtt írtuk ezt Jeanne Moreau-ról, s most sem mondhatunk mást, mint hogy közel s távol ő a legvagányabb nyolcvanas. És ő volt a legvagányabb harmincas, amikor eljátszotta François Truffaut leghíresebb filmjének, a Jules és Jimnek a főszerepét. A színésznővel készült interjúnkból arra a filmtörténetileg sem elhanyagolható tényre is fény derül, hogy a híres francia filmrendezőt, az új hullám atyját a híres francia színésznő szoktatta rá az ivásra: François-t is én szoktattam rá. Rendszeresen együtt vacsoráztunk. Gyakran rendelt tatárbifszteket. Szerette a nyers húst. Korábban soha nem ivott egy korty alkoholt. Csak vizet. Mire én: „Ugyan már, François, ez így nem mehet tovább! Legalább igyál egy kis pezsgőt!” Egyik hétfőn azzal hívott fel, hogy nem tud eljönni, mert a teste tele van fekete kiütésekkel. Naná, hogy a sok nyers hús tett be neki! Gyere, majd eszel mást. Ott ülünk az asztalnál, de csak nem akar enni. „Miért nem kóstolod meg a báránysültet?” „Az jót tenne most nekem?” „Persze!” Megette. „Miért nem iszol egy kicsit? Legalább próbáld már ki a pezsgőt!” „Az jó ilyenkor?” Én meg rávágtam: „A legjobb, elmulasztja a kiütéseket!”

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.

Amerika kapitány menni

Lapzártánk után három nappal, pénteken találkozik Orbán Trumppal, így a találkozó érdemi részét és eredményeit jelen pillanatban tárgyalni nem, legfeljebb találgatni tudjuk. A magyar fél közlése szerint Amerika kapitány, Pókember és Vasember azért járulnak Trump elibe („Washington, jövünk!”), hogy meggyőzzék arról: engedje továbbra is, hogy hazánk háborítatlanul vásárolhasson nyersolajat és gázt Oroszországtól, különben… Hát ez az.