Jules és Jim

  • 2013. február 8.

Snoblesse

Francia hármas: egy nő két férfi közt.


Közel s távol ő a legvagányabb hetvenes – néhány évvel ezelőtt írtuk ezt Jeanne Moreau-ról, s most sem mondhatunk mást, mint hogy közel s távol ő a legvagányabb nyolcvanas. És ő volt a legvagányabb harmincas, amikor eljátszotta François Truffaut leghíresebb filmjének, a Jules és Jimnek a főszerepét. A színésznővel készült interjúnkból arra a filmtörténetileg sem elhanyagolható tényre is fény derül, hogy a híres francia filmrendezőt, az új hullám atyját a híres francia színésznő szoktatta rá az ivásra: François-t is én szoktattam rá. Rendszeresen együtt vacsoráztunk. Gyakran rendelt tatárbifszteket. Szerette a nyers húst. Korábban soha nem ivott egy korty alkoholt. Csak vizet. Mire én: „Ugyan már, François, ez így nem mehet tovább! Legalább igyál egy kis pezsgőt!” Egyik hétfőn azzal hívott fel, hogy nem tud eljönni, mert a teste tele van fekete kiütésekkel. Naná, hogy a sok nyers hús tett be neki! Gyere, majd eszel mást. Ott ülünk az asztalnál, de csak nem akar enni. „Miért nem kóstolod meg a báránysültet?” „Az jót tenne most nekem?” „Persze!” Megette. „Miért nem iszol egy kicsit? Legalább próbáld már ki a pezsgőt!” „Az jó ilyenkor?” Én meg rávágtam: „A legjobb, elmulasztja a kiütéseket!”

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.