Keane-koncert

  • 2012. október 25.

Snoblesse

A 10 milliós lemezeladást produkáló érzelmes britek befutnak Budapestre.


Régi történet, de sokan esküsznek rá, hogy igaz: a Keane-alapító Tim Rice-Oxleyt csak kevés választotta el attól, hogy a Coldplayben végezze, Chris Martin ugyanis nagyon hívta frissen megalakult zenekarába, hogy legyen a billentyűsük, de Tim hősiesen ellenállt, s maradt az Oasis-, U2- és Beatles-dalokat játszó zenekarában, a Lotus Eatersben. A lótuszevők társaságából hamarosan megalakult a Cherry Keane nevű zenekar, s már csak a Cherryt kellett elhagyniuk a nevükből, és néhány saját, gitárt nélkülöző slágert írniuk – a többi, hogy a népszerű kifejezéssel éljünk: történelem. A Hopes and Fears című albumukból 6 millió példány kelt el, amit csak kevés East Sussex-i zenekar mondhat el magáról. Három stúdióalbumnak (Under the Iron Sea, Perfect Symmetry és a nemrég megjelent Strangeland) kellett eltelnie, hogy a britpopot gitár nélkül és gitárral is perfektül művelő zenekar befusson Budapestre is.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.