Shakespeare a londoni Nemzetiből

  • 2012. október 24.

Snoblesse

Élő, műholdas közvetítés a londoni National Theatre-ból. Műsoron az Athéni Timon.


Kapcsoljuk a londoni South Banket, a Nemzeti Színház legnagyobb termét, az Olivier Theatre-t, ahol londoni idő szerint pontban hétkor, magyar idő szerint pontban nyolckor megkezdődik Nicholas Hytner Shakespeare-rendezése, az Athéni Timon és véget sem ér 23.00 előtt (magyar idő szerint). A rendező neve azoknak is ismerős lehet, akik nem sűrűn látogatják a londoni színházakat, hiszen Hytner mozifilmeket is rendezett, olyan veretes darabokat, mint például A salemi boszorkányok Daniel Day-Lewiszal, vagy a György király. Shakespeare neve is igen jól cseng művészkörökben, de nincsenek rossz ajánlólevelei a főszerepet alakító Simon Russell Beale-nek sem, aki – amellett, hogy jelentős karriert tudhat magának mint színházi színész – legutóbb például az Egy hét Marilynnel című filmben tűnt fel. Nem egyszeri közvetítésről van szó, az Athéni Timon az Örkény Színház és a British Council közös sorozatának része, amelyet további népszerű előadások élő közvetítése követ a londoni National Theatre-ből.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.