Kid Koala, DJ Bootsie, Marcel

  • 2013. február 22.

Snoblesse

Egy csodás kezű lemezjátszista bluesból farag vidám ütemeket a talpunk alá.


A kanadai Vancouverből való, felmenői révén ázsiai származású Eric San alias Kid Koala hosszú ideje megbecsült tagja a Ninja Tune-közösségnek – legalábbis azóta, hogy 1996-ban megjelent első, Scratchhappyland című ropogós, tízinches vinilje, a dekonstruktív zeneépítés egyik mérföldköve. Innentől már minden igényes zenerajongó noteszében ott figyelt a neve, elvégre az aranykezű és mesteri ütemérzékű turntablist (azaz lemezjátszista) egyben nem mindennapi kompozíciós érzékkel pakolja egymásra a hangmintákat és a bíteket. Emellett csak apróbb adalék, hogy hősünk képregényszerzőként sem utolsó firma – ráadásul kifinomult érzéket mutat a színpadi jelenlét iránt is. Ez felületesen szemlélve persze hülye maszkok, különös módon kezelt plüssállatok és papundekli lemezjátszók szerephez juttatásában jelentkezik. Emellett Budapesten, ahol a beszédes című The Vinyl Vaudeville Tour keretében lép fel a kedvesen bolond zeneművész, találkozhatunk segítőivel, az Adira Amram And The Experience nevű, zenére alkotó tánc- és mozgásművészeti kollektívával is.


Az ám, de akad itt friss zenei apropó is: Kid Koala nemrég adta ki 12 Bit Blues című albumát (szintén a már emlegetett Ninja Tune-nál), amelyen kizárólag régi blueslemezekből dolgozott. Ezekből szemezgetve, a hangmintákat rétegesen egymásra dolgozva, s közben kizárólag lemezjátszókat és klasszikus E-mu SP1200-as, dobgépként is fungáló samplereket (az oldschool hiphop-producerek jellegzetes alkotótársait) használva rakta össze az új albumot, aminek hallatán nyilvánvaló lesz az afroamerikai zene folytonossága a bluestól a legabsztraktabb hiphopig bezárólag. Élőben két efféle, zenei mintavételezésre és ritmuscsiholásra szolgáló kütyü és három lemezjátszó segítségével teremt varázsos hangulatot – a fent már méltatott vizuális körítéssel. Mindent a szemnek s mindent a fülnek is – de a kéz is játszani fog! Az este csúcsra futtatásában maximálisan segítségére lesz hazai oldalról a már több nemzetközi szinten is figyelemre méltó albummal jelentkező Bootsie és remek kollektívája, a régóta a placcon lévő, szintén respektált alkotó Marcel, valamint az estet lemezeivel záró Suhaid is.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.