Kiég vagy túlpörög - Nemes Tamás könnyűzenei menedzser

  • rés a présen
  • 2016. január 22.

Snoblesse

KiSTeHéN március 18-án az A38-on.

rés a présen: Mi volt a legjobb menedzseriskolád?

Nemes Tamás: 2008-ig 13 évet dolgoztam mint kereskedelmi menedzser Magyarországon működő multi cégek képviseleteinél, majd egy éles váltással kiköltöztem Londonba, ahol egy automata golfpálya karbantartása mellett elkezdtem koncerteket szervezni; főként magyar zenekarokat magyar közönségnek. Mivel ezek különböző méretű produkciók voltak, ezért a 150 fős kis klubtól az 1500 fős csarnokig dolgozhattam több helyszínnel is, ahol testközelből tapasztaltam meg ezek működését. Ebben az időszakban olyan szakembereket ismertem meg a zeneipar különböző területeiről, akiktől sokat tanultam, és inspirálólag hatottak rám.

rap: Miért jöttél vissza Magyarországra?

NT: Mert elég naiv voltam ahhoz, hogy azt gondoljam, Magyarországon is meg tudok élni abból, amit szeretek csinálni. De családi okai is voltak a hazaköltözésnek. Három éve vagyok itthon, és az elmúlt egy évet leszámítva folyamatosan azon vívódtam, hogy talán mégsem kellett volna visszajönnöm.

false

 

Fotó: Mihályi Erika

rap: Mik a te legfontosabb szabályaid a menedzs­mentben?

NT: A legfontosabb dolog számomra az egymásba vetett hit és bizalom. A saját munkámat tekintve pedig a logikus és racionális döntések mellett tudnom kell, mikor hallgathatok a megérzéseimre.

rap: Milyen zenekarokkal foglalkozol jelenleg?

NT: Alapvetően producerszemléletű menedzser vagyok. Szeretek belefolyni az alkotási folyamatokba, de tudom, hogy nem én vagyok a dolgok eredője. Olyan zenekarokkal dolgozom, amelyeknek a koncertjeire akkor is eljárnék, ha nem dolgoznánk együtt, mert hiteles és érdekes, amit csinálnak. A két legfontosabb zenekar, amellyel dolgozom, az a KiSTeHéN és a Babel.

rap: Hol és mikor láthatjuk őket?

NT: Két dolgot emelnék ki a jövőbeli történések közül: a KiSTeHéN zenekar március 18-án koncertezik az A38-on, Kollár-Klemencz Laci születésnapját is itt ünnepeljük majd. A Babellel pedig februárban egy hónapra „kiköltözünk” Londonba, és a klubkoncertek mellett három napot eltöltünk egy legendás analóg stúdióban is, ahol néhány dalt fel is veszünk egy neves producer vezényletével.

rap: Szerinted hol ronthatja el a legjobban az ember?

NT: Ha kiég vagy túlpörög.

rap: Van-e példaképed, kedvenced ebben a műfajban?

NT: Manapság teljesen megváltozott a zenekari menedzser szerepe. Én a 360 fokos modellben hiszek, de többféle út létezik a világban. Például zseniális az a gépezet, ahogy az RHCP működik, ugyanakkor bámulatos, ahogyan Josh Homme vagy Jack White irányítja a saját zenekarait.

rap: Milyen lenne a saját álomzenekarod?

NT: Egyszer volt 18 éves koromban egy álomzenekarom. Most is van kettő.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.