Kiég vagy túlpörög - Nemes Tamás könnyűzenei menedzser

  • rés a présen
  • 2016. január 22.

Snoblesse

KiSTeHéN március 18-án az A38-on.

rés a présen: Mi volt a legjobb menedzseriskolád?

Nemes Tamás: 2008-ig 13 évet dolgoztam mint kereskedelmi menedzser Magyarországon működő multi cégek képviseleteinél, majd egy éles váltással kiköltöztem Londonba, ahol egy automata golfpálya karbantartása mellett elkezdtem koncerteket szervezni; főként magyar zenekarokat magyar közönségnek. Mivel ezek különböző méretű produkciók voltak, ezért a 150 fős kis klubtól az 1500 fős csarnokig dolgozhattam több helyszínnel is, ahol testközelből tapasztaltam meg ezek működését. Ebben az időszakban olyan szakembereket ismertem meg a zeneipar különböző területeiről, akiktől sokat tanultam, és inspirálólag hatottak rám.

rap: Miért jöttél vissza Magyarországra?

NT: Mert elég naiv voltam ahhoz, hogy azt gondoljam, Magyarországon is meg tudok élni abból, amit szeretek csinálni. De családi okai is voltak a hazaköltözésnek. Három éve vagyok itthon, és az elmúlt egy évet leszámítva folyamatosan azon vívódtam, hogy talán mégsem kellett volna visszajönnöm.

false

 

Fotó: Mihályi Erika

rap: Mik a te legfontosabb szabályaid a menedzs­mentben?

NT: A legfontosabb dolog számomra az egymásba vetett hit és bizalom. A saját munkámat tekintve pedig a logikus és racionális döntések mellett tudnom kell, mikor hallgathatok a megérzéseimre.

rap: Milyen zenekarokkal foglalkozol jelenleg?

NT: Alapvetően producerszemléletű menedzser vagyok. Szeretek belefolyni az alkotási folyamatokba, de tudom, hogy nem én vagyok a dolgok eredője. Olyan zenekarokkal dolgozom, amelyeknek a koncertjeire akkor is eljárnék, ha nem dolgoznánk együtt, mert hiteles és érdekes, amit csinálnak. A két legfontosabb zenekar, amellyel dolgozom, az a KiSTeHéN és a Babel.

rap: Hol és mikor láthatjuk őket?

NT: Két dolgot emelnék ki a jövőbeli történések közül: a KiSTeHéN zenekar március 18-án koncertezik az A38-on, Kollár-Klemencz Laci születésnapját is itt ünnepeljük majd. A Babellel pedig februárban egy hónapra „kiköltözünk” Londonba, és a klubkoncertek mellett három napot eltöltünk egy legendás analóg stúdióban is, ahol néhány dalt fel is veszünk egy neves producer vezényletével.

rap: Szerinted hol ronthatja el a legjobban az ember?

NT: Ha kiég vagy túlpörög.

rap: Van-e példaképed, kedvenced ebben a műfajban?

NT: Manapság teljesen megváltozott a zenekari menedzser szerepe. Én a 360 fokos modellben hiszek, de többféle út létezik a világban. Például zseniális az a gépezet, ahogy az RHCP működik, ugyanakkor bámulatos, ahogyan Josh Homme vagy Jack White irányítja a saját zenekarait.

rap: Milyen lenne a saját álomzenekarod?

NT: Egyszer volt 18 éves koromban egy álomzenekarom. Most is van kettő.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.