| ||
Kritikusunk így lelkendezett az előadásról: „A látvány mondja ki a legmélyebb igazságot a Katona József Színház Cigányok című előadásában: a cigányok elleni merénylet pillanatában a plafon alól körös-körül fekete festékcsíkok indulnak lefelé, csorog a házfalakról az ezúttal nem vöröslő, hanem feketéllő fájdalom. Mert vannak helyzetek, amikor az igazság nem bírja el az árnyalást, amikor nincsen egyrészt-másrészt, és nincsen de viszont.
Erős előadás ez, megveszekedettül erős; micsoda színészek jönnek-mennek a színpadon! – mindent elhiszünk nekik, pontosabban mindent elhitetnek velünk, mert az az ő módszerük, hogy a figurában mindig ott az ember, ennél hatásosabb valami pedig színházban nincsen. És a rendező, Máté Gábor – aki mesterien vezényli nemcsak a színészeket, hanem a többit is, a látványt, a zenét – teszi össze, hogy fokozza a hatást, és az fokozódik is. És akkor a hatás alatt álló néző azt sem tudja, kinek a nyakába varrja, hogy csak utóbb, már a hazafelé úton kezd el gondolkodni azon, hogy valami mégis hibádzik, vagy valamiből inkább túl sok van; hogy olyan az egész, mint egy nagy patikamérleg: nagyon korrekt és porciózós, ahelyett, hogy gyerünk, lovak közé a gyeplőt, hadd szóljon…”
A teljes kritika itt olvasható, a színpadon felvonuló színészek pedig ők lennének: Szacsvay László, Szirtes Ági, Pálmai Anna, Keresztes Tamás, Pálos Hanna, Kovács Lehel, Takátsy Péter, Ujlaki Dénes, Rajkai Zoltán, Dankó István, Ötvös András, Bán János, Lengyel Ferenc, Fekete Ernő, Bezerédi Zoltán és Kocsis Gergely.
