Cigányok a Katonában

  • 2016. január 24.

Snoblesse

Tersánszky Józsi Jenő írásához Grecsó Krisztián toldott hozzá – rendező: Máté Gábor.
false

Kritikusunk így lelkendezett az előadásról: „A látvány mondja ki a legmélyebb igazságot a Katona József Színház Cigányok című előadásában: a cigányok elleni merénylet pillanatában a plafon alól körös-körül fekete festékcsíkok indulnak lefelé, csorog a házfalakról az ezúttal nem vöröslő, hanem feketéllő fájdalom. Mert vannak helyzetek, amikor az igazság nem bírja el az árnyalást, amikor nincsen egyrészt-másrészt, és nincsen de viszont.

Erős előadás ez, megveszekedettül erős; micsoda színészek jönnek-mennek a színpadon! – mindent elhiszünk nekik, pontosabban mindent elhitetnek velünk, mert az az ő módszerük, hogy a figurában mindig ott az ember, ennél hatásosabb valami pedig színházban nincsen. És a rendező, Máté Gábor – aki mesterien vezényli nemcsak a színészeket, hanem a többit is, a látványt, a zenét – teszi össze, hogy fokozza a hatást, és az fokozódik is. És akkor a hatás alatt álló néző azt sem tudja, kinek a nyakába varrja, hogy csak utóbb, már a hazafelé úton kezd el gondolkodni azon, hogy valami mégis hibádzik, vagy valamiből inkább túl sok van; hogy olyan az egész, mint egy nagy patikamérleg: nagyon korrekt és porciózós, ahelyett, hogy gyerünk, lovak közé a gyeplőt, hadd szóljon…”

A teljes kritika itt olvasható, a színpadon felvonuló színészek pedig ők lennének: Szacsvay László, Szirtes Ági, Pálmai Anna, Keresztes Tamás, Pálos Hanna, Kovács Lehel, Takátsy Péter, Ujlaki Dénes, Rajkai Zoltán, Dankó István, Ötvös András, Bán János, Lengyel Ferenc, Fekete Ernő, Bezerédi Zoltán és Kocsis Gergely.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”