| ||
Ki gondolná, de már 25 éve nyűvi a koncertszínpadokat a Korai Öröm. A Fekete Lyukból induló, később az FMK-ban legendás klubesteket celebráló, a Tilos az Á-ban koncertlemezt készítő és megannyi ősacidpartin is fellépő zenekar – az ilyen hosszú sztorikban természetesen előforduló tagcserék dacára – máig meghatározó szereplője a magyar és nemzetközi pszichedelikus-acid-etno-tribal-rock színtérnek (a zenekar történetéről szóló, bő három éve készült interjúnkat itt olvashatják, a Kilián Zoltán basszusgitárossal-őstaggal készült rés a présen-beszélgetés szövegét pedig itt találják meg). A régi, a nagy ívű kompozíciókkal rendre beindítják a táncolni vágyó publikumot: amit dobokból, gitárokból, dorombból, szintiszőnyegekből, torokénekből és kántálásból ki lehet hozni, az mind beépül egymást követő és erősítő hullámokként érzékelhető produkciójukba. Valaha ők honosították meg nálunk azt a haladó hagyományt, hogy egy jó koncertet elektronikus tánczenei (akkoriban egyszerűen: acid) parti követett.
Ezúttal a délutáni – acidmentes – sáv az övék.
