Ha el akarjuk kerülni ismerőseink és barátaink lesajnáló, „ez már megint valami sablonos indie-szar?” kezdetű reakcióját, ajánljuk bátran a The Horrorst – tanácsolt kritikusunk, és érveket is felhozott a Sziget nagyszínpadának idei fellépői és főleg Luminous című lemezük mellett:
„Faris Badwanéké a lemezről lemezre javuló, fejlődőképes zenekar iskolapéldája – míg öt-tíz éve még úgy néztek ki, mint egy Tim Burton-film átlagos statisztái, addigra most már szinte az ősrajongóik sem emlékeznek a gótos kezdetekre. Az igazi nagy fordulatot a 2011-es Skying jelentette a karrierjükben, melyen erőteljes new wave-hatások sorakoztak a korábbiaknál jóval pozitívabb hangvételű dalokban.
| ||
Győztes formulán nem érdemes változtatni, úgyhogy nagy meglepetés most nem ér minket: a Luminous még optimistább és még new wave-esebb lett, gazdagon megszórva elektronikával, szóval, aki kásás gitárzúzást vár, az inkább más lemezt helyezzen a lejátszóba. A különbség talán annyi, hogy bizonyos daloknál a 80-as évekbeli újhullámos hősök mellett még olyan popkulturális kifejezéseket is meg lehet említeni, mint a baggy és a madchester. Valószínűleg sokakat rosszul érinthet viszont, hogy a First Day Of Springbe némi U2-s gitározás is beépül, de akik most azonnal lefele fordított kereszteket kezdenek el mutogatni, azok gyorsan megnyugodhatnak – a többi számban nem vendégeskedik (virtuálisan) The Edge.”
