Kortárs kerékpárvázak – ma utoljára!

  • 2013. augusztus 1.

Snoblesse

Bicikliművek a galériában. Roskó és társai biciklifantáziái.
false

Van egy rajzoló-festő-keramikus Roskó Gábor, és van egy kerékpáros-bicikligyűjtő Roskó Gábor – a Narancs munkatársa nemrégiben mindkettővel, ám mégis inkább az utóbbival beszélgetett.
„Harminc éve ezen dolgozom, hogy legyen egy kerékpármúzeum valahol az országban. Nem a vasgyűjtés az értelme, hanem egy új típusú intézmény, ahol kézművességet is lehet tanítani a kerékpár által. Egy Bauhaus-szerű valamit, kézművesiskolát csinálni – ez az álmom. Ahol megtanulnak a gyerekek festeni, alapozni, szerelni. Kell valami matatás mindenkinek, mert attól egészséges az ember.” A biciklikkel együtt lakó gyűjtő álma egyelőre még nem vált valóra, ám valóra vált a Festett acél című kiállítás (látogatható augusztus 16-ig), és ez sem kevés: Roskó Gábor művésztársait kérte fel a feladatra, hogy kerékpárvázakat fessenek és alakítsanak át a saját képükre.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.