"Intenzív, vagány, kétségbeesett" - Kovács Dániel színész, rendező

  • rés a présen
  • 2013. november 21.

Snoblesse

Új epizóddal jelentkezik a Művház - a rögtönzött sorozat kitalálójával beszélgettünk.

rés a présen: Mikor és hogyan vetődött fel a Művház című sitcom ötlete, amelyet október 25-én mutattatok be a Jurányiban?

Kovács Dániel: Két évadon át csináltuk a Katonában a Gondnokság című színházi sorozatot Dömötör András rendezőtársammal. Mikor idén tavasszal - tizenöt epizód után - vége lett, úgy éreztük, mindenképp dolgozni akarunk még ebben a félig-meddig magunk által teremtett műfajban. Elkezdett formálódni egy új, művházban játszódó misztikus szociothriller-sorozat ötlete, aminek a témája - a havi aktuális, ironikus közéleti reflexiók mellett - kultúránk, identitásunk helyzete.

false

rap: Kikkel valósítod meg az új műsort?

KD: A Szakkör formálódó stábjába tartozik András mellett többek közt Kálmán Eszter látványtervező és Laboda Kornél, nálunk író-dramaturg funkcióban. A főbb szerepekben pedig Tamási Zoltán, Szamosi Zsófi, Vajda Milán, Stefanovics Angéla, Schruff Milán, Mészáros Piroska, Szilágyi Csenge, Makranczi Zalán lesz látható. És később még sokan mások!

Egy epizód három-négy próba alatt készül el egy alig pár oldalas szinopszis alapján. A többit mind ott helyben kell összerakni a színészekkel együtt: ez nagyon felszabadító, ugyanakkor idegtépően feszített munkatempót igényel. Pár nap alatt szinte a semmiből jön létre egy előadás - "rögtönzünk".

rap: Hol, mikor lesz látható a Művház?

KD: Havonta egy epizódot készítünk, ezt egy este kétszer játsszuk, héttől és kilenctől. Legközelebb (a 2. epizódot) november 28-án. Az előadásokról felvétel készül, és feltesszük a YouTube-ra, hogy bárki követhesse az eseményeket.

rap: A többi munkád milyen gyakran és hol látható?

KD: A Katona Kamrájában megy elég gyakran a Virágos Magyarország című új magyar operett, ezenkívül szeretettel várok mindenkit a Woyzeck-rendezésemre a Tri-Bühne színházba, Stuttgartba.

rap: Melyik munkádat szeretted a legjobban?

KD: Mindegyik a gyerekem, nehéz választani... De például még az egyetemen csináltam egy részt a Platonovból. Ki akartam próbálni, működik-e Csehov darabja úgy, ahogy én olvasom: intenzív, vagány, szarkasztikus, kétségbeesett bohózatként. Azt hiszem, körülbelül sikerült. Fontos nekem Az élet álom is, ami a Kamrában ment, a legnagyobb szakmai trip pedig a Gondnokság volt; létrehoztunk és két éven át működtettünk egy saját világot, kicsit fellengzősen amolyan kortárs magyar szuperhőseposzt. Talán elmond valamit arról, hogy mennyire benne éltünk, hogy az egyik főszereplőnk most született kisfiát a saját szerepnevéről akarta elnevezni.

rap: A Művház után milyen terveid vannak rövid és hosszú távon?

KD: Tavasszal csinálok egy dokumentum-színházi előadást Kultúr címmel, szintén a művelődési házakról, és tágabb értelemben a magyar kultúra helyzetéről. Ez a Művház párja lesz. Érdekel ez a diptichonforma, egy témát két nagyon eltérő színházi formában körüljárni. Befejezem a doktori iskolát, részt veszek az egyetemen egy színészosztály képzésében is. Hosszabb távon szeretnénk Dömötör Andrással a Szakkör tevékenységét kiszélesíteni, és állandó csapattal, folyamatosan működni. Úgy néz ki, operaénekes-hallgatóknak is fogok egy rövid operát rendezni, és Stuttgartban is dolgozom majd jövőre.

rap: Ki az a színész, akit szívesen rendeznél, de még nem volt hozzá szerencséd?

KD: Rengetegen vannak! Remélem, sokakkal fogok találkozni a Művház készítése során, ami ideális lehetőség ebből a szempontból: nem titkolt szándékunk, hogy friss tehetségeket vagy épp nagyszerű, ám elfoglalt színészeket hívjunk meg, akár csak egy epizód vagy villanás erejéig. Tegnap például Lázár Katival forgattunk egy videobetétet, ma Mucsi Zoltánnal...

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.