"Intenzív, vagány, kétségbeesett" - Kovács Dániel színész, rendező

  • rés a présen
  • 2013. november 21.

Snoblesse

Új epizóddal jelentkezik a Művház - a rögtönzött sorozat kitalálójával beszélgettünk.

rés a présen: Mikor és hogyan vetődött fel a Művház című sitcom ötlete, amelyet október 25-én mutattatok be a Jurányiban?

Kovács Dániel: Két évadon át csináltuk a Katonában a Gondnokság című színházi sorozatot Dömötör András rendezőtársammal. Mikor idén tavasszal - tizenöt epizód után - vége lett, úgy éreztük, mindenképp dolgozni akarunk még ebben a félig-meddig magunk által teremtett műfajban. Elkezdett formálódni egy új, művházban játszódó misztikus szociothriller-sorozat ötlete, aminek a témája - a havi aktuális, ironikus közéleti reflexiók mellett - kultúránk, identitásunk helyzete.

false

rap: Kikkel valósítod meg az új műsort?

KD: A Szakkör formálódó stábjába tartozik András mellett többek közt Kálmán Eszter látványtervező és Laboda Kornél, nálunk író-dramaturg funkcióban. A főbb szerepekben pedig Tamási Zoltán, Szamosi Zsófi, Vajda Milán, Stefanovics Angéla, Schruff Milán, Mészáros Piroska, Szilágyi Csenge, Makranczi Zalán lesz látható. És később még sokan mások!

Egy epizód három-négy próba alatt készül el egy alig pár oldalas szinopszis alapján. A többit mind ott helyben kell összerakni a színészekkel együtt: ez nagyon felszabadító, ugyanakkor idegtépően feszített munkatempót igényel. Pár nap alatt szinte a semmiből jön létre egy előadás - "rögtönzünk".

rap: Hol, mikor lesz látható a Művház?

KD: Havonta egy epizódot készítünk, ezt egy este kétszer játsszuk, héttől és kilenctől. Legközelebb (a 2. epizódot) november 28-án. Az előadásokról felvétel készül, és feltesszük a YouTube-ra, hogy bárki követhesse az eseményeket.

rap: A többi munkád milyen gyakran és hol látható?

KD: A Katona Kamrájában megy elég gyakran a Virágos Magyarország című új magyar operett, ezenkívül szeretettel várok mindenkit a Woyzeck-rendezésemre a Tri-Bühne színházba, Stuttgartba.

rap: Melyik munkádat szeretted a legjobban?

KD: Mindegyik a gyerekem, nehéz választani... De például még az egyetemen csináltam egy részt a Platonovból. Ki akartam próbálni, működik-e Csehov darabja úgy, ahogy én olvasom: intenzív, vagány, szarkasztikus, kétségbeesett bohózatként. Azt hiszem, körülbelül sikerült. Fontos nekem Az élet álom is, ami a Kamrában ment, a legnagyobb szakmai trip pedig a Gondnokság volt; létrehoztunk és két éven át működtettünk egy saját világot, kicsit fellengzősen amolyan kortárs magyar szuperhőseposzt. Talán elmond valamit arról, hogy mennyire benne éltünk, hogy az egyik főszereplőnk most született kisfiát a saját szerepnevéről akarta elnevezni.

rap: A Művház után milyen terveid vannak rövid és hosszú távon?

KD: Tavasszal csinálok egy dokumentum-színházi előadást Kultúr címmel, szintén a művelődési házakról, és tágabb értelemben a magyar kultúra helyzetéről. Ez a Művház párja lesz. Érdekel ez a diptichonforma, egy témát két nagyon eltérő színházi formában körüljárni. Befejezem a doktori iskolát, részt veszek az egyetemen egy színészosztály képzésében is. Hosszabb távon szeretnénk Dömötör Andrással a Szakkör tevékenységét kiszélesíteni, és állandó csapattal, folyamatosan működni. Úgy néz ki, operaénekes-hallgatóknak is fogok egy rövid operát rendezni, és Stuttgartban is dolgozom majd jövőre.

rap: Ki az a színész, akit szívesen rendeznél, de még nem volt hozzá szerencséd?

KD: Rengetegen vannak! Remélem, sokakkal fogok találkozni a Művház készítése során, ami ideális lehetőség ebből a szempontból: nem titkolt szándékunk, hogy friss tehetségeket vagy épp nagyszerű, ám elfoglalt színészeket hívjunk meg, akár csak egy epizód vagy villanás erejéig. Tegnap például Lázár Katival forgattunk egy videobetétet, ma Mucsi Zoltánnal...

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.