Squat Wars Ep. 2: Budapest Strikes Back

  • 2012. szeptember 19.

Snoblesse

Prága után Budapest lakatlan tereiről és a beléjük költözött civil közösségekről szól a Lakatlan című előadás-sorozat a MÜSZI-n.


A KÉK – Kortárs Építészeti Központ Lakatlan című előadás-sorozatának középpontjában az üres terek állnak, azok a már és még nem használt nagyvárosi épületek, ahová a civil, közösségteremtő akarat – hol engedéllyel, hol a squat-nagykönyvben foglaltak szerint – új életet hozott létre. Múlt alkalommal a prágai helyzet volt terítéken, ezúttal a budapesti: Landwehr Klára, a Királyutca-Dizájnutca Klaszter vezetője számol be az üres ingatlanok ideiglenes hasznosításáról. Egy ilyenről, a hajdani zsidó kaszinó romjain kivirult civil közösségről lapunk munkatársa is tudósított, amikor részt vett a zsidó negyed bejárásán: „Az egykori zsidó kaszinó helyén, vagyis a Nyár utca 29.-ben működő közösségi térbe még csak hálni sem jár a kapitalizmus. A fűtetlen, de a piacgazdaságtól jól szigetelt tér festői vidék, s nemcsak azért, mert a foglalt házak majd minden hangulati és ideológiai kelléke fellelhető a félhomályban, de azért is, mert az 1924-ben kaszinóként és vendéglőként nyitott (utóbb üzemi célokat is szolgáló) földszintet és első emeletet egy ifjú festőművész kapta kölcsön »közösségteremtés céljából« az ingatlan tulajdonosától.”

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.