Az úgy volt… Szóval az úgy volt, hogy Szilágyi Andor megírta Leánder és Lenszirom meséjét, és a méltán népszerű mesejátékot méltán népszerű társulatok tűzték a műsorukra. Aztán csend lett Leánderék háza táján, de aztán ismét mindenki a koboldokról és tündérekről kezdett susmorogni, mert Szilágyi meséjéből gyerekeknek szóló opera – ne kerülgessük: gyermekopera! – született Tallér Zsófia zeneszerző jóvoltából. S mivel a gyermekopera ritka mint az operabérletes fehér holló, e fejlemény több mint örömteli. És akkor néhány szó Leánderről és Lensziromról, vagyis egyszer volt hol nem volt:
| ||
„Bölömbér Kerál több mint 16 éve foglya Leánder erdejének. Leánder, a kobold csak azzal a feltétellel engedi szabadon, ha neki ígéri, ami még a királynak sincs. Bölömbér abban a hitben tér haza, hogy remek alkut kötött, de palotájában éppen szépséges leánya 16. születésnapját ünneplik, akiről a király mit sem tudott. Az újdonsült apa hiába záratja kalitkába Lenszirmot, hiába szövetkezik a kérőjével, Mar-Szúr herceggel, a kobold megszökteti a királylányt. Sok-sok kaland, ármány, titok, varázslat és erőpróba után végül persze minden jóra fordul. Megtörik az átok, Leánder és Lenszirom szerelme beteljesülhet, ahogy hű szolgáiké, Bogyó és Csibecsőr szerelme is.”
