Lejjebb költöztünk - Borbíró Márton programszervező és üzletvezető

  • rés a présen
  • 2015. november 6.

Snoblesse

Lámpás-szülinap Kardos Danival, Lamm Dáviddal, Tomor Barnával.

rés a présen: Tíz éve, amikor nyitottatok, mi volt az elgondolásod a Lámpás klubról?

Borbíró Márton: Előtte két és fél évig a mellette lévő Spinoza étteremben dolgoztam pultosként, ahol egy kicsit idősebb volt a közönség, ezért a volt barátnőmmel „lejjebb költöztünk”, és megcsináltuk a Lámpást. A cél az volt, hogy jöjjenek a barátok inni, és megismertessek velük olyan minőségi együtteseket, akiket maguktól nem fedeztek volna fel, természetesen ingyen. A hely azóta sokat változott, de maradt az egyszerű téglafal, a különböző bútorok és a sok színes lámpa.

rap: Emlékszel az első rendezvényre a Dob utca 15. pincéjében?

BM: Az első évben régi rajzfilmeket vetítettünk egy barátommal hang nélkül, dj-vel, aztán jött az Irie Maffiából Dermot és az ő zenész barátai, minden héten mások improvizáltak, Barabás Lőrinc, Premecz Matyi, Sena, Sütő Marci, ők már egy picit kinőtték a helyet. Aztán nálunk játszott először a most szintén tízéves Óperentzia zenekar is.

false

rap: Mik lesznek a jubileum kiemelkedő rendezvényei?

BM: November 11-én lesz a tízéves szülinap, aznap 4-5 kisebb koncert is lesz olyan zenészbarátokkal, mint Kardos Dani, Lamm Dávid, Tomor Barna. Másnapra sikerült elhívni Szakcsi Lakatos Bélát Egri Jánossal, aki nem nagyon szokott ilyen kis klubokban fellépni. November 19-én szintén egy legenda, Babos Gyula játszik Winand Gáborral. Decemberben lesz még Cseh Tamás-est a Vodku együttessel, a Kettő Kettő nevű héttagú skaegyüttes, de lesz egy szerb rockbanda és karácsonykor egy cseh rockabilly formáció is jön.

rap: Milyen egy Lámpás-kompatibilis zenekar?

BM: Mint az előzőekből is látszik, nagyon nincsen nálunk műfaji megkötés, bár hörgős metálegyüttes nem nagyon lesz. Nyilván észrevehető az én zenei ízlésem, amibe nagyon sok stílus belefér. Sok dzsessz-, blues-, rockabilly-, balkáni, világzenei koncert van, de ugyanannyira szívesen hívom a reggae, ska vagy akár az elektronikus zene képviselőit is. Körülbelül négy éve minden kedden a Song-Óra csoport játszik, ami egyfajta nyitott jam-session, főleg Lisz Ferenc- vagy Kőbányai dzsessztanszakot végzett, képzett zenészekből áll, de szinte bárki felmehet a színpadra, ha hozta magával a hangszerét vagy a hangját.

rap: Van törzsközönség?

BM: Szerencsére az első évtől kezdve nagyon szimpatikus törzsvendégkör alakult ki. Rengeteg a hetente többször is visszajáró vendég, és közülük sokakkal, illetve zenészekkel is komoly barátságok születtek. Van, aki a társaság miatt jár le rendszeresen, és persze sokan a színvonalas és ingyenes koncertek miatt.

rap: Ingyenes belépés mellett hogyan lehet ennyi koncertet szervezni?

BM: Nehezen. Túl vagyunk már több mint 1000 koncerten, és több mint 150 együttes vagy formáció játszott nálunk. Bob Dylan azt mondta: „A sikeres ember az, aki reggel felkel, este lefekszik, és közben azt csinálja, amihez kedve van.” Én szeretem ezt csinálni, de a sikeres ember és a sikeres cég nem ugyanaz. A környék is sokat változott az elmúlt tíz évben, több száz kocsma van pár utcán belül, nagy a konkurencia, de én hiszem, hogy a jó zene, ital és társaság nincs meg mindenhol egyszerre.

rap: Mit kívánnál a hetedik kerületi szórakozónegyednek, ha egy rosszindulatú idegen lennél?

BM: Több kutyaszart, kevesebb zöldterületet, és még több, teljesen üresen álló, kihasználatlan önkormányzati épületet.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.