| ||
Fabrice Luchini legutóbb két keréken szavalt Molière-t, most meg Flaubert híres teremtményével, Bovarynéval kerül közeli kapcsolatba – senki sem vádolhatja azzal a nagy munkabírású, nagyszerű francia színészt, hogy ódzkodna a klasszikusoktól. Anne Fontaine filmjében Luchini szerelmes péket játszik, aki Gemma Artertonba szerelmesedik bele (ki hibáztatná ezért?!), de csak azután, hogy megbizonyosodott róla, hogy Gemma kísértetiesen hasonlít Flaubert hősnőjéhez.
Minden eddiginél nemzetközibb összecsapás várható a Golden Globe-díjakért, és már most látszik, melyik három film lehet az idén a favorit a díjátadóknál.
55 millióért sajátították ki Szegeden az autógyár számára a földet, amely a piacon hússzor annyit ér. Hiába ment bíróságra a tulajdonos.
Donald Trump egyetlen mondattal rombolta le a Fidesz meséjét a támadásálló amerikai pénzügyi segítségről, Orbán pedig felteheti a kérdést: miért pont őt ne árulná el valaki, aki eddig az összes szövetségesét elárulta?
Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.
Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.
Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.
Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.
Volt egyszer egy köztársaság, fény és árnyék hazája, amelyet csodált fél Európa.
