Lukács Miklós Trio

  • 2013. július 31.

Snoblesse

A Budapest Jazz Clubban lép fel az AEGON Művészeti Társdíjjal kitüntetett cimbalomművész.
Lukács Miklós

Lukács Miklós

 

A cimbalom nem tartozik a jazz hagyományos fegyvertárába, de Lukács Miklósnak hála, egyre kevesebben kapják fel a fejüket, ha jazzszínpadon előkerül. Kuriózumnak azért még mindig kuriózum, maga a zenész is így látja a helyzetet, mint a vele készült interjúnkból (teljes szöveg itt) kiderült: „Megérkezünk a hangszerünkkel, és máris sikerünk van. Játszom rajta három hangot, és mindenki csodálkozik, hogy micsoda gyönyörűség ez, úgyhogy az antré mindig jó. Aztán persze nagyon jól is kell cimbalmozni. De néha még Magyarországon is kuriózum. Azt mondják: milyen szép ez a citera. Hihetetlen, de minden cimbalmosnak van ilyen élménye.” Lukács Miklós ezúttal triójával (Orbán György – nagybőgő, Baló István – dob) lép fel a Budapest Jazz Clubban, ahol senki sem fogja citerának nézni a cimbalmát.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.